Mindenhol nem lehetünk ott, épp ezért jönnek jól az „idegen tollakból” származó beszámolók, amiket a továbbiakban is vár a blog. Most az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy az anyaegyesületem, a Pénzügyőr SE egyik amatőr futója, elküldött egy beszámolót a 22. Női Futógála 10 kilométeres távjáról, ami az idén ugyanarra a hétvégére esett, mint az Ultrabalaton. Igen én azon sem voltam… de az már egy másik poszt, inkább nézzük Orsi beszámolóját.
Érdekes, hogy évek óta futok, de még soha nem indultam ezen a versenyen. Idén is azért döntöttem úgy, hogy rajthoz állok, mert erről a versenyről még nincs érmem az érem falamon (nem mellékesen szerintem gyönyörű lett a medál), illetve kíváncsi voltam, hogy igazi felkészülés nélkül milyen időeredményt érhetek el. Az „igazi felkészülés nélkül” azt jelenti, hogy nincs edző, nincs edzésterv, csak rendszeres (heti 3x) futás a Ligetben.
A 10 kilométeres futás, a korábban megszokott délelőtt tíz órás rajthoz képest, ezen a napon, délután, méghozzá félháromkor kezdődött, ami nem a legmegszokottabb futóidőm. Ez már jóval reggeli után van, de az ebéd már nem igazán fér bele a futás előtti energiagyűjtésbe. Szerencsésen alakult, meleg volt, így az ebéd nem is nagyon hiányzott sem indulás előtt sem futás közben, sőt igazán a futás után sem. Igazi alacsony energia bevitelű nap volt!
Sikerült jó helyről indulnom a 2-es zóna elejéről, így igazán a magam versenyét futhattam, nem kellett senki miatt lassítanom, előzgetnem. Persze így is bőven akadtak versenytársak, akiket megpróbáltam utolérni, lehagyni vagy akár csak tartani velük a tempót.
A több mint kétezer indulóból a 27. helyet sikerült megcsípnem 49:05 idővel.
Sajnos nem ez lett a legjobb 10 kilméteres futásom, de elégedett vagyok, hiszen „igazi felkészülés” hiányában ezt egy szép eredménynek tartom, és ez azt jelenti, hogy ez az idő bennem van, erre bármikor képes vagyok.
De nem csak én futottam…
…a tizenhat éves lányom is indult ezen a versenyen.
Igaz, nem együtt futottunk, egy bájos anya-lánya párosként, hanem mindenki a maga versenyét futotta, a saját céljáért.
Természetesen azért együtt mentünk a versenyre.
Nem tudom, ki hogyan van a verseny előtti gondolataival, de bennem, bennünk (sőt talán látva minket másokban is) gyakran felmerül az a kérdés, hogy: Minek vagyunk itt egyáltalán? Miért sétálunk ki ebben a melegben, ebéd- vagy pihi időben futni?
Igen, ezek jogos kérdések, de, aki már futott versenyen, az tudja, hogy ezt a kételyt sokszorosan felülmúlja az a mindennél csodálatosabb érzés, amikor eldördül a start pisztoly, amikor elindul a mezőny velünk együtt, vagy amikor beérünk a célba, kiadva mindent, ami bennünk volt aznap. ….amikor átszakítod a saját (virtuális) célszalagodat.
Amikor tudod, hogy megtettél minden tőled telhetőt, és megkapod a jól megérdemelt trófeát!
Kellenek a célok és sikerek, mert ez visz előre minket nap, mint nap ez ad erőt!
Ami még nagy öröm számomra, hogy a rajtcsomagomat úgy, ahogy van, fel tudtam ajánlani egy olyan új ismerősömnek, aki még csak most bontogatja FUTÓ SZÁRNYAIT és igazán nagy örömet okoztam neki a futó füzetekkel és a szép pólóval. Remélem, hogy mind a futófüzetekben olvasott hasznos tanácsok, mind pedig a futás a szép piros Coca-cola pólóban segíteni fogja Őt sok élmény megszerzésében és átélésében.
Szóval ezzel a versennyel is adhattam és kaphattam. …és ÉLMÉNYT ADNI ÉS KAPNI JÓ!
…és persze köszönöm az egyesületünknek a Pénzügyőr SE-nek a támogatást, és remélem, hogy sikerült ezzel az eredménnyel a szakosztályunk eredményeit gazdagítanom.
Sós Orsolya
…és Te mit csinálsz általában a rajtcsomagoddal?
Köszönet a fotóért: Zákány Gergelynek! No meg a BSI FB oldalának...
