Kettős érzéseim vannak. Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben a vasárnapi túra kapcsán. Persze leginkább azért, mert, ahogy egyre több mindent látok, vagy látni vélek, a teljesítménytúrázás kapcsán, úgy jövök rá, hogy mi mindent nem veszek…

Ha valaki a Vivicittá poszt alapján azt gondolná, hogy én most már megtaláltam a futáshoz a szent Grált, vagy valami aranyiránytűt, az bizony téved. Mindössze volt egy jó futásom, csak, hogy utána egy héttel már ne legyen olyan felhőtlen a vigyor a célban.

Ha valakinek nem volt kedve a hirtelen lehűlt vasárnap elindulni, azt megértem. De sajnálhatja. Szinte üres volt az erdő... 19 kilométer, 4 mérföldkő.