Az előző Siófoki beszámolót azzal kezdtem, hogy harminchat futó képviselte ezen a hétvégén a Pénzügyőrt. Jani szombaton futott, István a klasszikus, azaz a vasárnapi félmaratont választotta. …és bár minden adott volt ahhoz, hogy megdöntse az eddigi legjobb idejét, ez mégsem jött össze.

A november 16-17-én, a BSI által megrendezett K&H Mozdulj! Balaton maraton és félmaraton valamelyik távján a Pénzügyőr SE harminchat versenyzője indult. Köztük akadtak olyanok is, akik több távot vállaltak be.

Az idei nyári edzésekből annyira kimaradtak a terepen futások, hogy a relatíve rosszul sikerült NATO futás és a BSI Intersport terepfélmaratonja közé kellett valami.

Továbbra is szeretnénk ezen a blogon lehetőséget biztosítani, hogy Pénzügyőr SE amatőr sportolói megosszák az élményeiket egy-egy verseny kapcsán. Ezúttal, mondhatni „elsőbálozói” élményeket oszt meg, a 34. Wizz Air Budapest félmaraton a blog olvasóival István.

Néha úgy gondolom, hogy egy félmaratonról már nem igazán tudok mit írni. Az ember odamegy, lefutja, átveszi a befutóérmet és hazamegy. Na jó, akadnak kivételek, amikor ezen vagy azon bosszankodik az ember, például az időjáráson… akkor azt kiírja magából. Viszont a 34. Wizz Air Budapest félmaratonon…

Én tényleg azt hittem, hogy a Városligetben körözésnél rosszabb útvonal nem létezik egy félmaraton lefutásához. Pedig van. A kőbányai vásárváros lepusztult ipari környezetében körözgetni nagyságrendekkel rosszabb útvonal. Főleg, ha az időjárás még rá is tesz egy lapáttal…

A Vivicitta igazi kétnapos futóünneppé nőtte ki magát… Vagy inkább talán azzal kellene kezdeni, hogy az ember gyereke idővel kiábrándul a futós tömegrendezvényekből, mert már nem a közösséghez tartozás élménye a legfontosabb. Olyankor kezdi felfedezni a tömegből fakadó hibákat…

DNS. Az átlagembernek ez a betűszó a dezoxiribonuklinsavat jelenti. A versenyeken induló profi és amatőr sportolók neve mellett az eredménylistán ez a három betű azt jelenti, hogy bár érvényes nevezése volt, nem indult el.

A VTM azaz az ICEBUG® - Vértes Terep Maraton, a hazai terepfutó körökben a legendás versenyek egyike. Ha jól emlékszem, akkor ez a legenda a 2013-as sárdagasztás során született meg.

Néha az az érzésem, hogy semmi újat nem lehet mondani a BSI félmaratonokkal kapcsolatban. Még akkor sem, ha éppen változik az útvonal… Mondjuk csak azt, hogy milyen volt. Érzésre. Meg arról mégis csak illik valamit rajzolni a betűkkel, hogy eddig ez lett a legjobb fémaratonom… Mondjuk, aki ismer, az…

Nehezen kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, mert ugyan nem olyan rossz az az 1:40:57-es félmaraton. Tudom ám én is, de azért én valami olyat szerettem volna, ami úgy kezdődik, hogy 1:3x:xx.

Ingyen verseny. Történt ugyanis, hogy tavaly a BSI félmaratonmánia versenysorozatában, az ötvenhez közeledő korosztály (Senior 2) kategóriájában harmadik lettem, ezzel nyertem egy szabadkártyát egy, az első félévben tartott BSI versenyre. Ez lett a 24. K&H mozdulj! verseny félmaratoni távja.

Beállsz a rajtzónába. Egyre nagyobb a tömeg… és szép lassan bekebelez a körülötted állókból áradó rajt előtti feszültség. Aztán amikor végre futhatsz, az olyan felszabadító érzés… és ötszáz méterrel arrébb figyelmeztetned kell magad, hogy már megint elfutod… és tényleg.

Siófok, megint. Igen, tudom, hogy a blog olvasóit az idén nem kényeztettem el versenybeszámolókkal, de mit csináljak, ha nem volt versenyzős kedvem. Meg aztán az ember oda megy versenyezni, ahova kedve van. Persze oda is ahova hívják, de nem hinném, hogy bármelyik verseny rendezőnek az én jelenlétem…

Tulajdonképpen annyi most bőven elég lenne, hogy benne vagyok az első tíz százalékban. Ez így majdnem negyvenkilenc évesen, hétéves futómúlttal, lényegében hobbifutóként, nekem, nagy dolog. Nem is hiányzik sok ahhoz, hogy teljesen elégedett legyek, de ha nem az időeredményt nézem, akkor ez most nem…

Azt hiszem, akadnak szövegértési problémáim, mert valamit félreértettem akkor, amikor a BSI azt a felhívást tette közzé, talán még vasárnap, hogy a korábban megszerzett négy érmet és a mellé kapott ötödiket fotózzuk le. Én ezt a képet raktam fel:

Tudom, hogy sokan furcsállják, de én (bár csak mértékkel) szeretem az olyan nagyszabású, tömegeket mozgató rendezvényeket is, mint például a Vivicittá. Főleg ahogy az évek telnek, úgy tudok hozzájuk emlékeket kapcsolni. A mostaniról például, azt, hogy most futottam először úgy, hogy terveztem a…

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki még emlékszik arra, amikor a festett arcú KFT együttes, a Reggae című szám refrénjében, azzal vigasztalta a közönséget, hogy „nem kell félned, a magyarázat nem vitás, itt a frontátvonulás”… Mert bárhogy is csűröm-csavarom ez azért…

Frankón azon gondolkodom, hogy mi a bánatos lótüdőt lehet írni ötödszörre arról, hogy már megint lefutottam, így szeptember elején, az immár 30. (és jelenleg a Wizz Air nevét viselő) Budapest Félmaratont. És jó volt. Ezt mondtam a tévében is… állítólag. Mert én nem…

Az egyik legnehezebb dolog hatásos címet adni egy posznak. Nem mondom a tavalyi Csak az éremért például pont passzolt. Azt lehetett volna ismételni. Vagy tekintettel (a nyáron egyébként előforduló) kánikulára és a szponzorra, lehetett volna az is a címe ennek a posztnak, hogy…

Vivicittá. Megint eltelt egy év. Az ember azt gondolná, hogy a sokadik félmaratonról nem lehet mit írni. Futottunk, beértünk, oszt kész. Lenyomtam rutinból. Meg még hasonlókat szokás mondani ilyenkor, ami valahol talán igaz, de mondhat olyat a magamfajta hobbifutó, hogy…

Először így kezdtem: "Annyian gratuláltak az első félmaratonomhoz, hogy kezdem azt hinni, hogy nem a háromezer-párszázvalahanyadik lettem, hanem meg is nyertem..." Aztán így: "Százból, ha egyszer jó, akkor nagyon jó...", meg így: "Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem úgy…

​A második Gödöllői beszámolónk egy rutinos induló szemével mutatja a Gödöllői terep félmaratont. Persze mondhatjuk, hogy így már könnyű… Azért van itt is olyan dolog, amit a szervezőknek nem ártana végig gondolni… Tehát íme Andrea félmaratonja:

Én azt gondolom, hogy a K&H maratonra az ember vagy a félmaraton mánia éremért megy (már, ha nincs kedve, ideje a Hortobágyon puhára főni), vagy bulizni. Mert lássuk be, hogy egy hatfős váltó az már buli tud lenni. Én most az éremért mentem...

„Most így a szakadó esőt nézve az ablakból azon tűnődöm, hogy jövőre milyen terepet tojik nekünk a nyuszi Rákoscsabára…” Ismerős a mondat? Nem?