Azon gondolkodom, hogy azzal kezdjem, hogy állítólag unalmas a zöld sáv a Budaiban, vagy azzal, hogy évek óta tervezem megmutatni, hogy egy-egy túrára mivel is indulok útnak… Mindig is tetszettek azok a túra vagy verseny előtt készült fotók, amin megmutatják, amolyan „tetrisz” módra, hogy mit is…

A buszon azt nézegettem, hogy melyik is az Amnézia söröző Budakeszin. Ott még nem jártam. Voltam két éve a Két Józsiban, meg tavaly a Golfban…  az idén az Amnézia lesz a végállomás. Kíváncsi vagyok, hány búfelejtő van még Budakeszin…

Van egy túra, aminek az útvonala, mondhatni ujjgyakorlat a számomra, leginkább azért, mert az útvonalának az egyszerűsége már első alkalommal úgy megtetszett, hogy azóta rendszeresen megfutom, amúgy hirtelen felindulásból. Szóval, aki a Budaiban egy közepesen erős harmincasra vágyik annak ez…

Ugyanaz, és mégis más. A budai sávtúrákban az a jó, hogy nem kell gondolkodni. Ha az ember egy kicsit is megismeri a Budai hegyeket, akkor ezek az útvonalak elvileg meglepetésmentes menetek. Lennének, de ugye az időjárás...

Zöld erdőben jártam. Kék ibolyát láttam… Azt hiszem ez autentikus indítása egy Húsvét hétfői túrának. Mert ugye ízlések és pofonok. Van, aki locsolni megy, van, aki túrázni…

Vasárnap úgy alakult, hogy belefért a napba egy kocogás.

Az biztos, hogy már tavaly is sejtettem, amikor beértem Solymárra, hogy majd a 2015-ös év húsvétja sem telhet el túrázás nélkül. És még csak nem is a hol volt a bizonytalan, hanem a mennyi… Aztán jött a Rákoscsaba terepfutás, és bevallom a túra is veszélybe került. Nem…