"…és esőben is elindulsz túrázni?" – kérdezik nem egyszer olyanok, akik csak kacérkodnak a túrázás gondolatával. "Hogyne – felelem általában vicceskedve -, mert olyankor a végén mindig meghatódom a végén teljesítményemtől." Igen, az esőben túrázás, akár csak az ötven kilométer feletti távok…

Esik. Ilyenkor általában a The Clash örökbecsűjét dúdolva iszom a kávémat. Menjek vagy maradjak? Vajon a hegyen jobb vagy rosszabb idő van? Tudom, meg kéne néznem az időképen a meteo kamerák képét elvégre ez a XXI. század, de inkább készülődöm.

Kopár Csárda. Megettem a levest, ülök a földön. Keresem az erőt magamban. Mélypont. Lélekben feladtam. Nem, nem a teljesítést. Azt biztosan menni fog. Még talán a futó szintidőt is tudom tartani… Azt a tervet adtam fel, hogy az idén javítok ötven percet. Pedig…

Ezen a hétvégén kicsit bajban voltam, mert két olyan túra is akad szombaton, amire szívesen mentem volna. Az egyik, a köztudottan szívem csücske Bakancskalad. A Budaörsi Herman Ottó általános iskola túrája, megérdemli a támogatást, mert jó célra megy a részvételi díj, és mert egy baromi jó hangulatú…

Tavaly még kimondottan az a kérdés foglalkoztatott, hogy mennyire fogja unni az olvasó (már akik ezt a blogot abban a szerencsében részesítik, hogy olvassák a posztokat), ha évről évre ugyanazokról a versenyekről, túrákról olvashat. Mert valahogy úgy vagyok ezekkel, hogy szeretek oda visszamenni,…

A poszt írója ne legyen elfogult. Pont. Ja nem, sokkal inkább kérdőjel a szerencsés írásjel a végén, mert ugyan sok túrát szeretek, de most az egyik szívem csücske túráról lesz szó… Hát, hogy a fenébe ne lennék elfogult.

Tavaly - 2016-ban – egy sérülés miatt az Élet úgy hozta, hogy hármasban indultunk neki az UB-nak, a négyes csapat helyett. Nem sokat gondolkodtunk. Belevágtunk és hárman lányok megcsináltuk, bár sajnos a versenyszabályzat furcsasága miatt 4-es csapatok között kerültünk értékelésre… Már a célban…

Még nevettem is pénteken a saját kétértelmű szójátékomon, amikor azt mondtam, hogy „Klotildligetről akkor megyek tovább, ha jól esik”. Mind a két értelemben igazam lett.

Azt hiszem a budaörsi Herman Ottó iskolában jó tanárnak lenni, és ahol jó tanárnak lenni, ott valószínűleg diáknak lenni is jó. – így kezdtem a tavalyi bejegyzést, és az idén sem tudnám jobban.

Általában azon a véleményen vagyok, hogy egy futóverseny előtt célszerűbb pihenni. Ilyenkor már csak az a kérdés, hogy a pihenést, mint olyat hogyan is definiálnánk? Némi vacillálás után úgy döntöttem, hogy a pihenés fogalmába egy huszonegynéhány kilométeres túra még éppen hogy belefér. Nem futva,…

Két évvel ezelőtt ez egy dühös poszt lett volna. Sok minden nem úgy alakult ezen a szombaton, ahogy terveztem, de az elmúlt két év alatt, azt hiszem, tanultam annyit, hogy a jót, a rosszat egyaránt észrevegyen, és bár kritizálok, azt ne indulatból tegyem.

Kettős érzéseim vannak. Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben a vasárnapi túra kapcsán. Persze leginkább azért, mert, ahogy egyre több mindent látok, vagy látni vélek, a teljesítménytúrázás kapcsán, úgy jövök rá, hogy mi mindent nem veszek…

Ha valakinek nem volt kedve a hirtelen lehűlt vasárnap elindulni, azt megértem. De sajnálhatja. Szinte üres volt az erdő... 19 kilométer, 4 mérföldkő.

Azt hiszem, hogy nem titok, hogy az egyik verseny, ahol mindig is szerettem volna nagyon dobogóra állni az a (már tizenegy éve) március 15-én megrendezésre kerülő Imre-Lőrinc futóverseny. Talán azért mert hat éve ez volt az első versenyem. Meg, mert itt mindig is erős a mezőny…

Azt hiszem, nyugodtam mondhatom már a bevezetőben, hogy ezt a betűszót, hogy VIDE nem csak a túrázóknak, de a terepfutóknak is érdemes megjegyezni. A Verőcei csapat, ha jól értettem, első teljesítménytúráját rendezte a hétvégén… és most joggal emlegethetnék oroszlánkörmöket, meg magasra tett…

Egy vallomással kell kezdenem. Inkább eljöttem az eredményhirdetés előtt, mert azt hittem, hogy iszonyatos káoszba fog fulladni… Sőt, azon sem lepődtem volna meg, ha lemaradok az eredménylistáról. Ezzel szemben, a listát nézve minden rendben volt, leszámítva a futásomat. Illetve…

Valószínűleg ez lenne az idei év legrövidebb versenybeszámolós posztja, ha szombaton nem dühből futok. Egyrészt ez a tény elhomályosítja a dobogóra állás örömét is, másrészt alkalmat ad jártatni a számat. Ez van. Na kezdem valahonnan messzebbről. Van nekem néhány kedvenc…

Még mindig idegen tollak. A teljesítménytúrákról kétféle beszámoló szokott születni. Az egyik típus inkább ajánló jellegű. Egyaránt szól a túráról is, de inkább körülmények a rendezők, a vélemény kapja a főszerepet… A másik típus, mondhatni líraiabb, az inkább a tájról szól.

Rákosmente szerepet kér a futónaptárban. Nem is olyan rég még csak két tavaszi esemény volt a XVII. kerületben, aztán tavaly ősszel lett az autómentes napra egy „Hajrá Rákosmente” amit az idén is megrendeznek (szept. 21-én). Távot inkább nem írnék, azt tavaly sem sikerült eltalálniuk. Majd…

Mivel vagyok olyan egoista, hogy csak magamról meséljek, így a Sinkó László hangú településtől, Nemesgulácstól folytatom a beszámolót, amit ott hagytam abba, hogy befutottam Dörgicsére.

Kezdeném azzal, hogy tele a hócipőm az időnek a járásával, mert ma is sikerült pocsékat futnom. Persze az, hogy mi a pocsék az viszonylagos. Inkább kezdem az állatokkal. Nem, nem az emberszabásúakra gondoltam. Még csak nem is az emberszabásúak négylábú, a kerékpárútón…

Van még egy bő hónap a NIKE félmaratonig. Ha jobban belegondolok nem is tűnik olyan soknak. Addig még fel kell tornásznom a távot - amit biztosan le tudok futni - húsz kilométer fölé. Eredetileg csak augusztustól akartam az időt szakaszonként mérni, de végül szombat óta így…

Pedig nyertem egy aranyérmet. Igazából a kitartásért… Mondjuk, ha nem lett volna az az utolsó huszonöt perc, akkor is azt mondanám, hogy jövőre jobb lesz. Biztosan. Az a baj, hogy egy-egy magyarországi versenyen kevesen indulnak. Mondhatni töltelék, így eleve örülhet az ember,…

Megint egyedül. Immár esőben. Teljesen megértem Té-t, hogy inkább a négy fal közötti szárazságot választotta. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy hány hozzám hasonló hülye lesz kint a pályán. Bevallom arra tippeltem, hogy egy sem. Legalábbis nem látok majd egyet sem, mivel…

Remekül tudok görkorcsolyát sétáltatni. Ezt ma ismét bizonyítottam. Reggel úgy indultam el, hogy egész nap nem eshet. Vagy örökké nem eshet? Mindegy, ez a megállapítás már a szárnyas fejvadászban sem igazán jött be. Most sem. Egész nap pókfonal vékonyságú nyálfolyam…