Állítólag a posztjaimnak szinte védjegye a morgás, az elégedetlenség... már magammal, meg az eredményekkel. Szerintem csak önelemzek, de belátom kívülről másképp nézhet ki. A rákoscsabai futás után, bevallom elégedetlen voltam, aztán elemeztem... és most vigyorgok. De…

„Most így a szakadó esőt nézve az ablakból azon tűnődöm, hogy jövőre milyen terepet tojik nekünk a nyuszi Rákoscsabára…” Ismerős a mondat? Nem?

Mert hiányzik. Azt hiszem ennyi volt, vagy csak lett volna a válaszom arra a kérdésre, hogy mi a bánatos lótüdért kell nekem ebben a márciusi hűs időben esetleg nyakig a dagonyában futásszerű mozgást imitálnom.

Valahogy eddig az ún. kis versenyek kimaradtak. Kis verseny alatt értem azokat a rendezvényeket, ahol távonként nem százas nagyságrendben mérik az indulókat. Meg a terepfutás is kimaradt… Kedden meg megláttam, hogy húsvétkor Rákoscsabán terepfutó verseny lesz, méghozzá 4,7,…

Rákocsabai terepfutás kiírás Ha valaki esetleg Rákosmentéről nem menekülne el a hosszúhétvégére a locsolók elől, annak jól jöhet... Én részemről edzésként fogom felfogni. Lesz 4,7; 12,8 és 21,1 km-es táv. Ami nem lesz, az a nevezési díj!