Szóval a sztrájk, az túl van élve!

Még most is azt mondom, hogy egyetértek a BKV sztrájkkal. Mondom a BKV sztrájkkal…

A túlélésről.

Fél ötkor szentségeltem egyet az első cigi mellé. Esett. Esőben pedig nem a legjobb dolog görkorcsolyával közlekedni. Halmozottan hátrányos helyzet.

Halmozottan, mert olyan baromi jók az utak. Megértem én az autósok kátyús sirámait, de próbálnák meg egyszer 76 millis kerekekkel, akkor jönnének rá igazán.

Halmozottan, mert Rákosliget és Mátyás föld között nincs átvezető út, csak autóknak. Se járda, se kerékpárút, maximum egy-két földút. Mehettem az autók között. Nagy élmény. Azt hitték szórakozom velük.

Száz perc. Ennyi ideig tartott az út. Az azért sokat mond, hogy a normál – buszos – menetidő hetvenöt perc.

Mit mondjak, a Veres Pétertől, nem nagyon akadt autó, amelyik megelőzött volna. Pest motoros esernyőre váltott. Most forgalmilag dugik.

Összesen vagy tíz kerékpárost láttam, ebből vagy három volt olyan, aki csak most ült drótszamárra. A ligetben két ilyennel üldözéses versenyt tartottunk. Nem tetszett nekik, hogy előztem.

Mondjuk nyolcra a szokásos három ember helyett vagy egy tucat kerékpár állt a munkahelyem udvarán. Mini CM.

A dugóknak köszönhetően csak egy tapló akart elütni a Mogyoródin, mivel úgy döntött, hogy piros lámpát még a zebrán állva is látja. Látta. Csak a gyalogosok lepték meg, hogy a zebrán közlekednek. Ehh, egy barom ennyi autósra nem is rossz arány.

Szóval nincs baj a sztrájkkal, csak azt a qrva kerékpárutat megcsinálhatnák a Cinkotaira, vagy a patak mellé! Teccenek hallani polgármester Urak?

Gaskóék meg… ehhh, le vannak szarva, mert már megint BEB-es bérletem van…