Bújócskázunk a generálissal. Már Tél tábornokra gondolok. 

A múlt héten mondhatni szerencsém volt, mert valahogy mindig kikerültük egymást. Mondjuk hétfőn még nyoma sem volt annak, hogy tél van. Vagy lesz… Aztán kedden, amikor eszem ágában sem volt futni, akkor egyszer csak itt volt. Némi testmozgást jelentő hólapátolás közben, arra gondoltam, hogy a majd elolvad szemléletű háztulajdonosoknak köszönhetően szerdán valószínűleg balett elemekkel tarkított futásban lesz részem.

Na, most jön az akkor még nem tudtam című rész. Mert ugye arról még fogalmam sem lehetett, hogy a szerdai futás bizony elmarad.

Az már az előző bejegyzésből kiderülhetett, hogy nem erősségem a használati utasítások olvasása. Ezt bizonyítottam is a pulzusmérő öv használata során… Van ugye ez hirtelen támadt játék mániám, a kinect. Ez bekapcsolás után egyből azt mutogatja, hogy a kedves felhasználó tologasson el minden bútort, amin áteshet, amit leverhet, amihez hozzáverheti magát. Ezt azért én is meg szoktam tenni. Mondjuk, a falon van úgy majd két méter magasságában egy acél konzol… szerelje le egy játék kedvéért, akinek hat anyja van! Elvégre jó egy méterre van a játéktértől. Gondoltam én.

Azt hogy összetalálkoztunk, állítólag szeizmográffal is lehetett mérni.
Utána fogtam a fejem és feküdtem. A földön. Amire pirossal rajzoltam glóriát a fejem köré… Fénykép nem lesz. Szerintem elképzelni is elég.

Lemostam, fertőtlenítettük… szédültem. Kicsit.

Szerdán inkább nem futottam.

Csütörtökön meg már nyoma sem volt a télnek. Bár a megszokott 5’10” alatti átlagtempót futottam, valamiért nehezen ment. Talán a front, vagy csak rossz napom volt.

Mondjuk az biztos, mert aznap derült ki, hogy az idei futó terveimet még az első verseny előtt írhatom át. A Kékes-csúcsfutásnak lőttek. Esküvőre vagyunk hivatalosak… A kettő együtt meg nem megy. Pedig most még nagyon bennem van, hogy percekkel javítani tudok a tavalyi eredményen.

Na mindegy, így legalább nem lesz túl vállalva június eleje.

Aztán szombaton megint belekötöttem Tél tábornokba. Ahogy elkezdett szállingózni a hó, elindultam futni. Hát legalább három évszakos futás lett belőle. Volt hó, eső, ragyogó napsütés… jeges és száraz beton, fagyott és sáros föld… nem azt mondom, hogy egy brutálfutás, de valami hasonló élmény. Csak light verzióban.

Bevallom útközben nem nagyon néztem a részidőket, mert a szokásosnál olyan bő négy perccel lassabbnak éreztem magam. És nem.

Állítólag ezen a héten már tényleg tél lesz. Most, hogy lassan túl vagyunk a felén… Hát meglátom, hogy a generális fog-e majd kötekedni, vagy továbbra is megmaradunk a bújócskánál.

Ja, jövő hétfőn túl leszek a negyedik mérlegelésen. Akkor majd megmutatom, hogy hol tartok a 78 kilóhoz felfelé vezető úton.