„Ne felejtsétek, ma van a napja, hogy 40%-os kedvezménnyel árulják a futócipőket…” No, igen azt hiszem ez volt az az üzenet, ami végképp rávett arra, hogy nekiüljek ennek a posztnak.
Egy jelenleg külföldön állomásozó cimborám mondta nem is olyan régen, hogy olcsó hobbim van. Én meg majdnem szemen köptem a sörömmel. Ami logikus, de ugyanakkor pazarló reakció lett volna. Még akkor is, ha azt a kört éppen ő fizeti.
Persze akkor már sokadszor szembesültem azzal, hogy az emberek többsége [főként a nem sportoló többsége!] meg van győződve arról, hogy a futáshoz nem kell más csak egy dorkó, meg egy klottgatya. Póló meg úgy is van a szekrényben…
Persze, ha az ember gyereke olyan „luxus” passzióknak hódol, mint a nevezési díjas versenyek, meg márkás cuccuk, akkor egy kicsivel többe kerül.
Ja, … [itt most valami enyhén cifrát nyomtam el!] végülis egy olyan országban, ahol havi negyvenhétezerből meg lehet élni…
Az elmúlt öt évben, ha jobban belegondolok nem keveset költöttem a sportolásomra. Egészségemre!
Nem, most nem siránkozni akarok, de a begyűjtött és elhasznált ruházat nem kevésbe fájt, holott igyekszem olcsón és középkategóriás felszerelést beszerezni. Ha az itthon heverő készletet hirtelen pótolnom kellene, hát bajban lennék.
Igen az előbb öt évet írtam, holott csak két és fél éve futok, de a görkorcsolyázáshoz is főként futóruházatot használtam, használok, így abból már nem kevés felszerelés származott.
Tény a futás olcsóbb.
A cipő ára nagyjából ugyanott van, ami azt jelenti, hogy a görkorcsolya cipőim kilométerben számolva annyival tovább bírták, mint amennyivel drágábbak. Már, ha nem számolom a kerekeket, a csapágyakat, a tengelyeket… és a védőfelszerelést.
A futásra átállás ezeket a költségeket azért lecsökkentette, ezt olyan évi harmincezerből meg lehet úszni… szerintem. Bár nem tudom, hogy ebben a kérdésben mit hoz az áfaemelés, meg, hogy a normál cipő esetemben nem jó… Nem sokára rájövök.
És akkor ott vannak, a vitaminok, krémek… meg egyéb úri huncutságok, mert ugye hol itt fáj, hol meg ott! Ez megvéd, az reparál…
Meg az egyszeri nagy beruházások, a kütyük. Mert a futás nem csak kilométerekről szól, hanem másodpecekről, meg elégetett kalóriákról is.
És akkor a nevezési díjakról, meg az utazási költségről nem is beszéltem. De, ha egyszer az együtt futás, a verseny adja azt a kis pluszt az egészhez. Nem azt mondom, hogy ez a sava, meg a borsa, de hogy ez a tejszínhab a tetején, az biztos.
És ugye a többség, hozzám hasonlóan amatőr… mit költhetnek erre a félprofik, meg a profik?
Nem azt mondom, hogy minden a pénz, de a futás már régen nem csak a dorkó, meg a klottgatya sportja.