Kicsit nehezen megy a gépelés. Akkorát estem, mint az ólajtó. Nem, nem a jégen, ott megúsztam, de ez már nem a hetedik hét története.
A hetedik hét 61,72 kilométere körülbelül arról szólt, hogy jobbára kínlódtam, mint néger a jégen. Persze mindez az én hülyeségem miatt.
Hétfőn voltam olyan marha, hogy nem a terepcipőben mentem futni. Mert volt egy olyan érzésem, hogy a patak parton már letakarították a kerékpárutat. Meg különben is a rosszul választott terepcipő miatt kissé fájt a nagylábujjam. Szóval elővettem a jó öreg omnit, és futni mentem. Hát elég strapás lett. Éppen, hogy tudtam tartani az 5’10” alatti tempót…
És hiába a terepcipő, szerdán még ennyire sem sikerült. Mondjuk, ezt nagyvonalúan ráfoghatom az erős szélre, és még hálás is lehetek, mert a hó szünetet tartott addig, amíg futottam. Akkor még úgy gondoltam, hogy ennél nem jöhet rosszabb.
De jött a péntek. Szakadó hóban. Pedig vagy az önkormányzat, vagy a csatornázási művek csütörtökön vette a fáradságot és letakarította a kerékpárutat. Na erre esett rá pénteken pár centi hó, ami pont arra volt jó, hogy a jégbordákat és a gödröket eltakarja. Botladoztam, csúszkáltam. Mit mondjak? Nem esett jól. Ráadásul marha módon átruccantam a betonról a földútra.
Jött egy gödör.
Én meg csúsztam lefelé a patakparton. Azért ahhoz időben megálltam, hogy szegény kacsák ne higgyék azt, hogy ki akarom túrni őket a patakból. Mit is mond a népi bölcsesség a szűzhóban tett fürdőről? Egyenes út a tüdőgyulladáshoz?
Abban maradtam magammal, hogy ezt a héten már nem kéne erőltetni, mert a végén tényleg a patakban kötök ki.
Erre másnap ragyogó napsütés és olvadás ezerrel.
Délután lesétáltam megnézni a patakpartot. Akkor és ott már futni támadt kedvem. Azért kibírtam vasárnapig.
A szinte száraz út, no meg a közelgő yt-half rávett arra, hogy távot emeljek. Köztes lépcső. Tizennyolc kilométer. Egész jó tempóval. Élveztem.
És a hétvégi jó, vagy inkább jobb idő következménye, hogy megtelt a patakpart futókkal. Végre. A hét többi részét szinte egyedül töltöttem. Az azért unalmas.
Ennyi. Egyszerűen nem tudok gépelni, annyira meghúztam a csuklómat. Na, az a görkorcsolya előnye, hogy ott ott a tenyérvédő… azé' futáshoz hülyén nézne ki.
Remélem orvoshoz azért nem kell mennem.
