Igen, véget ért az egy hét pihenő, és most fedeztem fel, hogy a sparos örömködés közben majdnem elsikkadt egy heti összefoglalás a negyvenedik hétről.
Talán azért is, mert lényegében nem történt semmi különös, mindössze a Sparos váltóval együtt lefutottam ötvennyolc kilométert. Ennyi. Ezzel le is zárhatnám az egészet, de ha már belekezdtem…
Mondjuk kezdhettem volna azzal is, hogy itt van az ősz, és szemben Petőfivel én tudom, hogy mi okból szeretem. Nekem valahogy jobban fekszik a hűvösebb idő. Kevésbé izzadok, kevésbé fulladok, fáradok ki… és mivel a félmaraton közben jellemzően nem frissítek, így a hűvös idő nekem kedvez.
Élveztem is ezt a hűvösebb időt, amikor október első keddjén nekiindultam futni.
Közben azon gondolkodtam, hogy ugye az időjárás (meg sok egyéb körülmény) befolyásolja az ember eredményét egy-egy versenyen. És az ember, ha csak az órákra, percekre, másodpercekre koncentrál, akkor könnyen azt hiheti, hogy elérte azt a pontot, amikor nincs tovább. Vagyis nem tud javítani az eredményein. Én például az idén az első félmaratonomon öt percen belüli tempót hoztam, ami utána csak egyszer jött össze emlékeim [és az edzésnaplóm] szerint… Azon morfondíroztam, hogy ez már a leszálló ág lenne? Nem lehet az. [Mondjuk azóta összehasonlítottam a félmaratonmániás eredményeimet, és az időkről nem lehet elmondani, hogy versenyről versenyre jobbak, de a helyezések (egyelőre) azok.]
Közben persze a szemerkélő esőben lefutottam a magam tizennyolc kilométerét azon a bizonyos az ötperces határon.
Mondtam már, hogy ilyenkor, mármint esős őszi napokon könnyű a patakparton futni? Kiürül. Néhány futó, néhány kerékpáros akad ugyan… de még a gazdát sétáltató kutyák is inkább otthon maradnak.
Persze, hogy csütörtökre felmelegedett az idő… Ismét húsz fok feletti a hőmérséklet. Csak az vigasztalt, hogy vasárnapra igazi futóidőt ígért a meteo. Mondjuk kivételesen eltalálták.
…és nem történt semmi különös…
Mert - lássuk be - abban nincs semmi különös, hogy mostanság napsütötte őszi délelőttönként kóbor tizenévesek lepik el a patakpartot valami tanóra keretében.
Szerintem üstököst modelleznek. A tanár a mag, a nebulók a csóva…
...és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy még véletlenül se lehessen köztük át, vagy mellettük elhaladni. Amikor csütörtökön beértem őket hirtelen négy az égnek meredő bakfisfenék torlaszolta el az utat. A hozzájuk tartozó fejek meg vihogtak… Néhány fiú érdeklődve figyelte, hogy most mit csinál majd az öreg.
Most mit lehetett erre mondani? Maradtam velük annyiban, hogy Lyányok! A mutatott forma alapján nektek sem ártana néhány kilométer…
Amikor visszafelé jöttem, már a fiúk röhögtek…
Mondtam, hogy nem történt semmi különös.
A két futás után osztottam, szoroztam és egy olyan 1:50 körüli időt tippeltem magamnak a Sparra. Csak hét percet tévedtem. Mínuszban.
Aztán jött egy hét pihenő, mert megérdemeltem.
