Miközben… Miközben ez a bejegyzés éppen élesedik, túl vagyok az idei első mérföldkövön. Ja pont most hagytam el az idei félezredik kilométert, és éppen azon gondolkodom, hogy hátha az élet más területén szerencsét hoz ez a tartalékolás.
Mert ugye, azt már mondtam, hogy az idei cél még véletlenül sem 2014 kilométer, hanem egy kicsivel több. Most annak kéne jönni, hogy a télen nem történt semmi említésre méltó, mert ugye említésre méltó tél sem történt.
És ahogy a rendes alapozás során illik, róttam a kilométereket és igyekeztem nem megfázni. Ezek azért sikerültek.
Ja igen, ha terv szerint indultam fél kilenckor, akkor már bőven túl vagyok az ötszázon.
Ez a 31-13-13 ütemezés -érzésem szerint - bevált, már ha nem követtem el olyan kisebb hibákat, mint a kiszáradás, vagy nem kaptam frászt attól, hogy az egekben a pulzusom. De farankón, sikerül az órának nem egyszer 240 bpm-et mérni… és még élek.
Mind a kettő kulcskérdésnek tűnt, a frissítés is, meg az össze-vissza kalapálás is. Hogy mennyire megnyugtatóan zárult, már ha zárultnak lehet nevezni ezeket a történeteket, nem tudom. Majd pénteken azért megkérdezem a sportorvost, ha úgy látom, hogy…
Frissítés.
Nos az van, hogy bár én fogadkozom rendszeresen, hogy megtanulok frissíteni, és tényleg próbálkozom is vele, jelenleg ott tartok, hogy minden egyes milliliter folyadék, amit futás közben elfogyasztok amolyan gyomormosó készítménnyé válik. Ergo két lehetőség van. Az egyik, hogy csak olyan távon indulok amit frissítés nélkül bírok és tolom a határaim, vagy szoktatom magam tovább az útközbeni frissítéshez…
Viszont arra rájöttem, hogy ha a futást megelőző napon elegendő folyadékot fogyasztok, akkor bizony nincs baj. Példának okáért az elmúlt vasárnapon tökéletesen másoltam az októberi elfogyást, míg két nappal később simán futottam negatív splittel a 30 kilométert… mellesmeg ez volt az a harmincas, aminek kb annyira tudta örülni, mint a szeptemberi sub kilencvenötös félmaratonnak.
Szóval lehet, hogy a közben helyett műkszik az előre feltöltés… nem tudom.
Meg itt volt ez az össze-vissza pulzus…
Valamikor november végén kezdett borulni a bili. Én ugye tavaly egyre hosszabbakat kezdtem futni, aminek az lett a következménye, hogy fogytam… Annyit, hogy nem éreztem jól magam a bőrömben. Próbáltam többet enni… Nem jött be. Így maradt az étrendkiegészítő. A BioTech Tribooster nevű készítménye. Nem reklámnak szánom, de most emelt futás mennyiség mellett is tartom a 76 kilót, ami az őszi 71 kilóhoz képest nekem jól esik.
De talán ezért, talán másért elkezdett a pulzusom az egekbe szökni… de nem ám folyamatosan volt ott, hanem ugrált. Össze-vissza…
(AVG 180 bpm; max 237 bpm, sokk)
Először persze ráfogtam az órára, hogy egy év után lemerül az elem a HRM-övben, vagy valami hasonló… aztán elemet cseréltem és maradtak a lehetetlen értékek. Nem mondanám, hogy nem ijesztett meg egy kicsit. Na jó, nagyon…
Aztán valami más okból, talán a náthától való félelmemben, vagy nem is tudom miért, elkezdtem c-vitamint szedni és most visszaállt a pulzusom a normál szintre… megint csak a keddi futást emlegetném. (AVG 144 bpm; a max 154 bpm)
Persze lehet, hogy ennek az egésznek semmi köze a c-vitaminhoz, csak a befektetett munka gyümölcse érik éppen… nem tudom.
Szóval most, hogy túl vagyok az idei 500. kilométeren, úgy érzem, hogy jó úton futok.
