Ilyenkor nyáron nagy igazság, hogy ki korán kel, hűvösebb időben sportolhat. Teljesítménytúrákon meg nagy igazság, hogy ki korán fut, az depózhat, míg kinyílik az ellenőrzőpont… Mondd, Te mit választanál?
Elárulom a jobbik megoldás, ha később indulsz. Én elszámoltam magam...
Szombat reggel hét. Remek futóidő, állok a hűvösvölgyi Gyermekvasút állomása előtt. Kezemben az igazolólap. Számolok, és várok… meg beszélgetek az ismerősökkel. De inkább számolok. Talán a fél óra elég lesz… elvégre az első tizenhat kilométerre van hatszáz méternyi szint, jön a dögmeleg… meg marhára nem tudok számolni. De komolyan. De erről nem a rendezők tehetnek…
Szóval hosszas tűnődés után pár hete úgy döntöttem, hogy a Budapest terepkupa helyett, inkább a Budai tájakon 30 kilométeres távját választom (66,5 MTSZ pont, rendező: Rákoskerti Lemaradás Turisztikai Sport- és Szabadidő Egyesület, Virág Zsolt és Földi Roland) Ha Rákoskerti Lemaradás neve ismerősnek tűnik, az nem véletlen volt már szó egy jól sikerült túrájukról a blogban. [Valamiért az a bejegyzés is egy ki korán kel hasonlattal indult… valami újat kell kitalálnom. Sablonos…] A nevük jelenleg számomra egyet jelent a kezdő túrázó és futóbarát rendezvénnyel. Érdemes megjegyezni!
Szimpatikus, egylapos itiner. Nincs túlbonyolítva, pont passzol a jelzéseket követő útvonalhoz. Szeretem. Mondhatni még egy kis finomítás és tökéletes lenne...
Egyszer szeretnék rájönni, hogy… ja igen, hét harminckor elindultam, a sárgán, a Hárshegyi ellenőrző pontra, és azt számolgattam, hogy ha a rajttal indulok, akkor sem értem volna oda nyitásra. Húsz perc alatt a Nagy-Hárs-hegyre… combos.
Szóval egyszer szeretnék rájönni, hogy milyen évszakban fogom szeretni a Nagy-Hárs-hegyet? Télen nem ment, tavasszal sem. A nyár… az jó lett volna, de így eső után… most sem jött be, majd talán ősszel… Mellesleg huszonegy… már huszonegyperc alatt értem fel az ellenőrzőponthoz. Megnyugodtam. Jól számoltam, a fél óra elég…
Át a Fekete-fejhez. Le a sárgán, át a pirosra. Mondanám, hogy szeretem, bár a párás melegben fel a Fekete-fejhez, az szenvedős lett. Fent pecsét, lent a Petneházynál frissítőpont (azt kihagytam). Kocogás tovább.
Harmadik ellenőrzőpont. Itt vált ketté a rövid és a hosszú táv útvonala. Nézem az órát és egy kilométerrel vagyunk beljebb, mint az itineren. Ez azért baj… szerintem. De hol a francban tűnt el egy kilométer? Piros. Nagykovácsitól zöld a Zsíros-hegyre…
Útközben itt-ott szalagozás, az egyiket megnézem közelebbről, ja hogy közös az útvonal a terepkupával… tudatosítom magammal, hogy a szalag nem számít.
Nagykovácsiban éreztem, hogy baj van. Nem, nem voltam fáradt, nem voltam rosszul, csak túl korán volt. Kezdtem tudatosan belesétálni, hogy ne kelljen várni az EP nyitásra. Közben szurkoltam a szembejövő terepkupásoknak.
Zsíros-hegy. Ellenőrzőpont ugyan van, de az nem a mienk… toporgok, mint kezdő … a gőzfürdőben. Mi legyen? Ha jól számolom, úgy tízen lehetnek előttem [nem jól számoltam] elindulok, talán lejjebb van a pont, hogy ne keveredjünk a terepfutókkal. Nincs. Solymárról visszaindulok… Jön szemben egy túratárs, ő is várt fent, még nem volt pontőr… valami közbejöhetett. Tovább a Mátyás-dombhoz… Tulajdonképpen Solymár másik felére a zöldön.
Majd öt kilométernyi lejtőre van bő ötven percem… sétálok, kocogok, sétálok. Túl sok idő… elhúzom. Öt perccel az elvi nyitás után vagyok ott. Pontőr sehol. Megyek tovább és eldöntöm, hogy Gercse határán majd depózom egy sör mellett.
Negyven perc alatt vagyok a Füli büfénél… Pedig nem is futottam.
Hát akkor egy sör. Az majdnem ISO, és mégsem pepsi…
Meleg van, gyorsan leszalad. Kb húsz perc után indulok a sárgán az Újlaki-hegyre. Hopp itt is itt vannak a terepkupások szalagjai. Így is túl korán érek fel… még maradni kellett volna öt percet ott, most várhatok itt. Megvárom a pontőrt.
Az előző kettő (már pontőr késés), mint kiderül, vis majoros történet… van ilyen. Pecsét megvan, lent iszom egy pohár vizet, a frissítőn. Nehezen rázódom vissza a kocogó tempóra, pedig már csak le kell kocogni Hűvösvölgybe…
Bruttó 4:40, nettó cca 4:17:22, vagy még annál is kevesebb, csak ugye az óra leállítás néha problémás… Tulajdonképpen, ha nem kapkodom el az indulást, akkor olyan 3:40 – 3:50 körül letudtam volna a távot, azért tréfásan meleg volt, a sörrel együtt majd négy liter folyadékot ittam meg hazáig…
És akkor az itiner-útvonal-frissítés. Az itiner, mint írtam, majdnem tökéletes volt, nincs benne fölösleges szöveg, mert nem is kellett… azaz 4 pont. Tökéletes akkor lett volna, ha táblázatban a távolságok nem csak az ellenőrzőpontok között, hanem a jelzésváltásokhoz is megadásra kerül, nekem ez a vesszőparipám. Az útvonal végig jól követhető, tényleg nem kellett még kocogó tempónál sem kiegészítő szalagozás, az 5 pont. Frissítés, nekem pont jó volt. 5 pont. Az összesen 14 pont a 15-ből.
Szóval a Rákoskerti Lemaradás ismét bizonyította, hogy a lehetőségek szerint figyelnek minden túrázó igényeire, a kezdőkre is, a futókra is… érdemes a túráikra el- és visszamenni.
Ott voltál valahol, ahol mi nem? Elmesélnéd? Nosza! Küldd el!
