Bevallom kicsit izgultam a saját terveim tarthatóságának a tekintetében, amikor a későtavaszinak tűnő napon odaértem a Szépjuhásznéhoz.

A tavalyi évhez képest, az idén eddig meglehetősen óvatosan mozogtam a terepen, és valahogy nem éreztem a késztetést, hogy minden hétvégén teljesítménytúrákon szaladgáljak. Viszont a mennyiségi csökkenésnek köszönhetően az ember bízik a minőségi változásban. Így kerültem névnapi meglepetésként (magamtól magamnak) a Normafa 20 (MTSZ pont: 42,5; rendező: Rákoskerti Lemaradás) teljesítménytúrára. Hosszas számolgatás után, úgy gondoltam, hogy az ismerős útvonalat figyelembe véve akár 142 percen belül le is tudom kocogni, anélkül, hogy arra kéne ügyelnem, hogy a nyelvem a bokámig lógjon.

A Lemaradásos csapat egyik nagy előnye, hogy alaposan felkészülve nagy létszámú túrákat is jól vezényelnek le, és szerintem a kezdő túrázókat is támogatják az útjelöléseikkel (kényes ponton most is inkább felfestettek), és a nem túlbonyolított itinerre, ami lényegében egy térkép és egy szakasztáblázat. Tökéletes! Szerintem. Igaz, most csúszott bele egy nyomdahiba… Szerencse, hogy ellenőrző pont utáni szakaszra, így senkinek nem volt esélye téveszteni.

Elméletileg. Gyakorlatilag, főleg egy ilyen nagy létszámú túránál simán be lehet nézni egy kanyart…

Ezt a feladatot, már a kanyar benézést a túrázók jelentős része letudta a Kis-kőfej után, ahol simán elfelejtett kanyarodni az itiner szerint követendő sárgán, hanem ment tovább a sárga kereszt jelzésen, mert az volt a szélesebb út… Van ilyen. Én is majdnem a hátakat követtem a jelzés helyett.

Az első nehezebb szakasz, a Virág-völgy és a Csacsi rét között akadt, itt még sajnos fekszenek keresztbe fák az úton, valamint a nagyobb csoportokat a keskeny ösvényen nem egyszerű megkerülni.

A Csacsi-rét meg külön baleset. Nekem már lassan fóbia, hogy ott merre van az arra.. kikeveredtem és jó irányban. Bár addigra bevallom untam a nagyszámú, Nembánt névre hallgató, kistermetű, póráz nélkül lábközt kavargó, társaságra vágyó eb állatokat.

Jut eszembe "Nembánt"-ról:

… baszki! Ne engem fegyelmezz, irányíts, hanem a kutyád. Ja, hogy az szarik rád? Na, ezért van a póráz… Köszipuszi!

Vidám kocogás a Piktortégla üregekig. Elégedetten állapítom meg, hogy eddig terv szerint haladok, azaz még nem sétáltam bele, és nem csapott be a nyomdahiba… Itt sárga kör, amit a táblázat sárga sávnak jelez. Ja, és még el sem estem. Ez a vidám kocogás az Adorján utcáig tart… túl meredek. Belesétálok.

A zöld háromszögön felfelé, még néhányszor. Aggódni kezdek, hogy kifutok a tervezett időből, de nincs kedvem kihajtani magam, mert még a Böskéhez (Erzsébet kilátó) fel kell menni…

A Széchenyi-hegyről megnézem a várost, úszik a párában... megint kocogásra váltok.

Megy ez, ha nem túl meredek. A lépcső a kilátó előtt az… megint séta. Elvből nem is próbálkozom az autóúton futással. Meg úgysem menne…

Pecsét és lefelé a lejtőn. Tekintettel a ragyogó időre kicsit szottyos a talaj… pont annyira, hogy néha csússzon. De még akkor sem esek el, amikor egy futótárs éppen hogy nem lök fel, amikor meglepetésszerűen elém ugrik. Asszem ezért utálnak minket futókat a túrázók… legalább jelezné, hogy jobbról, vagy balról fog előzni, hogy helyet tudjak neki adni…. No mindegy.

Célegyenes. Mondhatni, kényelmesen bekocogok.

Már csak azért is kényelmes vagyok, mert az óra a végén csak 2:16:29-et mutat. Az bő öt perccel jobb idő, mint amit terveztem. Jó volt, jól esett. Köszönöm.

…és akkor az értékelés. Itiner: ha nem lett volna benne az elírás, akkor öt, mert ennél több nem kell, de egy esetleges újrafutásnál, az az elírás zavaró tudna lenni, így: 4 pont. Útvonal: szavam nem lehet jól futható (az a néhány fa sem volt igazi akadály): 5 pont. Frissítés: Nekem tökéletes, az évszaknak megfelelő… azaz volt a célban tea. 5 pont. Ottfelejteni nem akartak: ez is 5 pont. Az összesen 19 pont a húszból.

A Rákoskertiek Túráira nyugodtan tessen menni, megéri.