Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, ide el kell jönni. Legalább egyszer. Meg abban is igazuk volt, hogy a végére távtól függetlenül egy-két dolgot átértékel az ember. Valószínűleg abban is igazuk volt, hogy tíz emberből kilenc visszavágyik, sőt visszatér… de félreértelmezve a Vad Fruttik slágerét, most nyugodtan írhatom, hogy lehetek én is az az egy….
Komolyra fordítva a szót mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy ha teheti, ne hagyja ki a Mátrabércet, vagy annak valamelyik rövidebb távját a Hanák-Kolost, vagy a Muzslát. Megéri. Egyszer mindenképpen, a többi meg majd adja magát.
Óvatos duhajként úgy gondoltuk, hogy nem futva, csak néha belekocogva is bőven elég lesz nekünk idén a baba táv, a Muzsla (MTSZ pont: 55; rendező: Hanák Kolos Turistaegyesület, Molnár zsolt és Molnár Tamás, Magyar Természetjáró Szövetség). Beus különben is pulzuskontrollal edz.
Adtunk magunknak öt órát… elvégre lényegében lejtő, még akkor is ha Ágasvárra és a Muzslára fel kell menni. Kétszer annyit megyünk lefele, mint felfele! És ha a Pilisi Szirtek (MTSZ pont: 57) öt órán belül volt, akkor ez is…
Hja kérem, tudtam én, de nem sejtetem, hogy a Mátra nem a Pilis.
A nyitó buszkirándulást a célból a rajtba, azaz Galyatetőre, határozottan élveztük, hogy aztán fél tízkor nekivágjunk a hat órás útnak. Igen, annyi lett. egy órával több.
A buszról utolsók közt leszállva a rajt először káoszosnak tűnt, de a fizettünk, megkaptuk az itinert, mehettünk olyan gyorsan lepörgött. Akkor még reménykedtem, hogy hamar szétszóródik a tömeg. Hát nem, egyszer(!) de tényleg csak egyszer volt az, hogy látótávolságban se előttünk, se mögöttünk senki… na akkor tértünk le az útról, és tettünk a távba bő hétszáz métert. De az még később lesz. Most még csak kényelmesen haladtunk a sorral a Vörös-kő kilátó felé.
Tulajdonképpen olyan nyugis volt, hogy nem is értettem mitől nagy szám ez az egész. Jó, hóban, sárban, jégben, biztosan más.
Tovább Ágasvárra… na itt már megmutatta a Mátra az igazi finomságát, ami nem lett volna semmi különös csak annyit, hogy kicsit nehezebb a terep. Ha kevesebben vagyunk. De sokan voltunk. Így a csúcsra szabályosan araszoltunk, mert előzni, azt nem lehet. Viszont szép a kilátás…
Lássuk be ez engem, a tériszonyost, nem tud meghatni.
Itt volt az egyetlen félretájékoztatás a túra során, az itiner szerint ugyanis itt, a csúcson volt az ellenőrzőpont, holott az fél kilométerrel arrébb, a turistaházba költözött.
A morzsalékos sziklák között leereszkedni… technikás. Talán még élvezetes is, ha a mögötted jövő nem bök meg néha, és a lehelete nem perzseli ilyen-olyan szaggal a tarkód… Csak leértünk.
Itt kiderült, hogy az aki az önpecsételő ellenőrzőponton nem képes sorba állni az, futó. Csak azt tudnám, hogy azok akkor kik voltak, aki ugyan futva tették meg a távot, de nem okozott nekik gondot, hogy két percet sorba kell állni? Rejtély.
És igen innen a csörgőpatakhoz indulva történt meg, hogy két percre magunkra maradva letértünk az útról… tíz kilométernyi mellőzött itinerhasználat után az ember hajlamos ilyet hibázni.
Leereszkedtünk Mátrakeresztesre. Kis pihenő. Kis szörp, enni nem akartunk…. 6 perccel kicsúsztunk a szint időből és előttünk a Muzsla. Háát, nem az a feldobó helyzet.
Főleg, hogy ezen a szakaszon előttünk görcsölt be egy fiú mindkét lába… próbáltunk segíteni. Talán sikerült, talán végig tudott menni. Remélem.
Az emelkedőben az a jó, ha sorban előzzük vissza azokat, akik a lejtőkön elhúztak mellettünk. Sorban előztük…
És a Muzslán már(!) ismét szintidőn belül voltunk.
De volt még hét kilométernyi lejtő, amin úgy öt kilométer múlva a Diós-patak előtti morzsalékos lejtőt megint megszenvedtük, mondhatni Beust leülésre kényszerítette a terep.
…és ez volt az a nap, ahol a lejtő szó, tényleg nem tudott feldobni, de beértünk.
6:04:57
Mondák, mondtam a Mátrában átértékel az ember. Meg kéne tanulni botot használni. A technikás szűk ösvényeken hiába lépen át az árnyékom, félek és lassú vagyok. És mivel a szemem és a térérzékelésem nem fog már javulni, ez így is marad. …szóval, ha tíz emberből kilenc vissza akar térni, akkor lehetek én az az egy.
Mégis azt mondom, hogy kellett ez. Kellet a Mátra meglepetése… nagy volt kicsit már a mellényem, ideje volt, hogy a természetanya visszavegyen belőle.
…és ha gondolkozol bármelyik távon, vágj bele, a szervezők mindent megtesznek azért, hogy visszavágyj. Csak dicsérni lehet őket.
Értékeljünk. Az Itiner: Ennél jobb csak akkor lehetett volna, ha használni is kell… Klasszikus 5 pontos. Útvonal: teljesen jól követhető, már, ha az ember odafigyel… az meg a minimum. Ez is 5 pont. Frissítés: nekem ez pont jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor nem játszik (de nem is akarom kipróbálni) az is 5 pont. Összesen: 20 pont a húszból.
Tényleg érdemes kipróbálni.
- a bejegyzés szerkesztett változata a sportosan.com portálon olvasható -
){kind=link}