A múlt héten már mindenki azt hitte, hogy itt a tél, holott csak bekopogott. Kicsit sajnálom is, hogy az a hétvége volt az, amikor néhány (na jó, száznegyvenkilenc) hét után engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt. Konkrétan hat napot.
Úgy néz ki, hogy a piros után kissé fáradtnak éreztem, vagy inkább motiválatlannak. A hat nap pihenés után, csütörtökön futottam egy keveset, de szükségem volt valamire, ami kicsit hangulatba hoz a siófoki félmaraton előtt.
…és már tavaly is szemeztem a Hegedűs Róbert emléktúrával (MTSZ: 63,3 pont; rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete).
Meg az is kapóra jött, hogy a piros után, Nagykovácsi felé összeszedtem néhány rejtőzködő szalagot. Gondoltam visszaadom.
Nem terveztem erőltetett menetet, csak kényelmes, olyan négy órás kocogást. Elég későn értem a Szépjuhásznéhoz. Nevezés és rajt. Irány a Fekete-fej.
Tényleg jól esett kocogni a Hárs-hegyi körúton, és közben annak örülni, hogy nem kell felmenni a kilátóhoz. Az első ellenőrző ponton meg is lettem örökítve. Köszi Eszter!
Utána tovább a piroson. Ezerszer bejárt út, élveztem, hogy gondolkodni sem kell, csak visz a lábam. Hegyről le, a Petneházynál jobbra a piros kereszten, hogy aztán a Remete-szurdokban kékre váltson az út. Közben azon járt az agyam, hogy vajon erről az oldalról jobban szeretem-e a remetehegyet. Felmenni, vagy lejönni a jobb? Azt hiszem felmenni.
Csináltam néhány képet pihenésképpen, aztán szedtem a lábam, mert hűvösnek éreztem a szelet.
Tényleg jobb ebből az irányból menni.
Kék kereszt, aztán egy rövid átkötés után sárga kereszt, és sárga sáv. Az Alsó-Jegenye-völgyet jobban szeretem, ha átszűrődik a napsütés a lombokon. Mondogattam magamnak, de most meglepődtem.
A völgy piknikezői most, pontosabban még elsején, feldíszítették a völgyet. Nem tököltek. Pontosabban mégiscsak tököltek. a Paprikás-patak mentén szinte még hiánytalanul ott díszelegtek a helloweeni töklámpások. Eljátszottam a gondolattal, hogy végigfotózom őket, de végül csak egyről csináltam képet mutatóba.
A völgyből felfelé viszont nem futottam. Felbotoztam a Kálváriáig.
A Kálvária-hegyről a kilátás szép, mégis aránylag ritkán járok arra… általában inkább alatta a sárgán.
Most onnan a sárga háromszögön át a Szarvas-hegyre. Csak, hogy meg tudjam mutatni, hogy milyen egy emelettel a Kötők-padja felett a kilátás.
Megint békés kocogás következett a Virágos-nyereghez, hogy aztán a Vihar-hegyen keresztül felérjek a Hármashatár-hegyre. Bevallom, a kéknek ezt a szakaszát valahogy soha nem tudom élvezni. Most tartottam kicsit a csúszós talajtól, de nem volt gond.
Fent, az ellenőrző ponton, elsétáltam a kúthoz, kezdtem megszomjazni. Ittam, aztán indultam lefelé a nyugati lejtőn. Két, vagy inkább három éve nagyon sokszor futottam itt, aztán kicsit ráuntam, így mostanság ritkán járok erre. Olyankor viszont örülök a még mindig ismerős környezetnek.
Le a sárgán a Határ-nyereghez, onnan a kéken az Árpád kilátóhoz… és végre meg van a negyedik szín, mert innen a zöldek visznek vissza a célba.
A Nagyhíd után először mentem a zöld új útvonalán.
Rögtön jobbra az Alsó Völgy utcán a Szerb Antal utcáig. Ott balra fel. …azaz kimarad a Fekete István utcai kacskaringó.
Innen már sima kaptató a zöldön, majd a zöld kereszten, majd lehet, hogy elkavartam, de én bizony a szív útja tanösvényen csattogtam be a célba. Én isten bizony láttam szalagot is… …de lehet, hogy a végét elkavartam.
Tőlem kitelik.
Mindenesetre a táv stimmelt ...és 3:52:12 után megérkeztem.
Jól esett. Mondhatni kellemesen elfáradtam. Tökéletes átmozgatás volt a másnapi félmaraton előtt bár több kedvem nem lett a félmaratonhoz… de erről majd a következő posztban.
Értékeljünk: Itiner: a szokásos MVTE minőség, de a szalagozás miatt csak a pecsételéshez kell elővenni. 5 pont. Útvonal: szintén: 5 pont. Frissítés: Nekem tökéletesen elég volt, ez is 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont
Pontozható plusz: Csomagmegőrzés van; track szerintem nincs (de ha van, akkor javítom), a pontnyitás futóbarát cca 7 km/h sebességre nyitnak a pontok, így összesen: 20+2 pont.
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
*a fényképért köszönet Tóth Eszternek
