Pestszentlőrinc-Pestszentimre, azaz a XVIII. kerület futói szerencsések, mert ugyan mindössze két „helyi” verseny jut nekik egy évben, de azok lényegében patent módon vannak összerakva. Igen, minden évben jut egy-egy futónak valami (kívülről nézve) apró bosszúság (pl: ruhatár...), de perzsafoltnak* meg kell lennie… Szerintem.

Mindenesetre évzáró eseménynek, számomra, az idén is tökéletesnek látszott az előszilveszteri, azaz a X. Malacvágta. Szeretem az ilyen rövid és gyors versenyeket, na, nem mintha gyors lennék Meg aztán az idei december amolyan negatív rekord lett, hiszen a lekocogott túrákkal sem jött össze a száz kilométer… néha ez heti adag, nem havi.

És, hogy tovább sajnáltassam magam (igazából nem kell sajnálni), a kevés szabadban töltött időnek köszönhetően évek óta először egy mackós megfázásszerűséget is sikerült begyűjtenem karácsonyra.

Ilyen előzmények után indultam az évzáró öt kilométernek meghirdetett 4,5 kilométeres versenyre.

A rajt előtt összefutottam a Petivel, a rajtban meg Zolival, így lényegében a 2018-as Ultrabalatonos csapatunk hetvenöt százaléka képviselte anyaegyesületünket, a Pénzügyőr SE-t. …és kapásból szabadkozva felsoroltuk, hogy kinek miért nem fog menni a verseny, úgy ahogy szeretné. Tisztára, mint a nyugdíjasok az sztk-ban…

Én félszemmel felmértem a konkurenciát, és úgy láttam, hogy ha a fene fenét eszik is a negyedik helynél akkor sem tudok jobbat futni, így inkább csak arra koncentráltam, hogy a 4’30”-as tempó meglegyen, mert akkor már elégedett lehetek a teljesítményemmel.

Különben is, itt elég erős a mezőny, mert egyrészt ez is pénzdíjas verseny, másrészt a megnyerhető sült malacok is elég motiválóak. Jó, a vegán futóknak nem azok.

Az, hogy mennyire nem figyelek a rajtban derült ki.

Például ott tudtam meg, hogy változott az útvonal, így csak három kört kell futni, az öt helyett. Ez a pálya már kísértetiesen hasonlított a 2013-as mezei OB pályájára, ami tényleg egy kitűnő útvonal volt, csak most nem kellett a Kálvária-dombra felfutni… rövidebb is lett a pálya úgy ötszáz méterrel.

A megváltozott útvonal egyik előnye, hogy minden esély megvolt arra, hogy a nekem demoralizáló lekörözés élmény elmaradjon. Mármint az, hogy engem körözzenek le. Mert a hosszabb útvonalnak köszönhetően a mezőny végét még az első körük befejezése előtt beérte az élmezőny… sőt még én is.

Szóval pofáztunk a rajtban, oszt egyszer csak indulni kellett, így az órát sikeresen a rajt után vagy százötven méterrel indítottam el. Különben is az esélytelenek nyugalmával futottam.

Ki a Bókayból, be a Bókayba… aztán megint ki…

Tulajdonképpen már meglepően korán széthúzódott a mezőny, mire a Kálváriához értem az élmezőny már az jött visszafelé. Mondtam is magamnak, hogy azért az nem kéne, hogy három körön lekörözzenek…

Pedig esély volt rá, mert az első kör végén… hogy is mondjam? …szóval újra támadni kezdett a nátha maradéka így nem igazán kaptam levegőt az orromon az ellenirányú folyadékáradásnak köszönhetően. Ergo lassultam. Ami kivételesen nem zavart.

Gondoltam, majd a harmadik körben gyorsítok.

Ami lényegében meg is történt, de annyira azért nem éreztem az új pályát, vagy csak halogattam a most vezényszó kiadását a lábaimnak, így döbbenten vettem észre, hogy az utolsó kanyarban vagyok és be kéne futni.

19:21… cél.

Lettem a korosztályomban a hatodik. Ami határozottan jó. Sőt sokkal jobb, mint negyediknek lenni.

A tombolát nem vártam meg.

Boldog Új Évet kívántam minden ismerősnek… és eltettem a futócipőt, hogy majd jövőre futok legközelebb. Remélhetőleg itt is, meg március 15-én az Imre-Lőrincen…

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

A szint, ahogy az órám mérte:

cipő: Asics Gel GT-2000 4-es

óra: Garmin FR 220

Ha tetszett a poszt, itt tudod ajánlani az index szerkesztőinek (a kép egyben link is):

A fotóért köszönet a Mosonczki Péternek.

*perzsafolt (avagy perzsa folt, mert nem tudom, hogy helyes): A legenda szerint a perzsaszőnyegeket csomózó mesterek (amikor még nem dívott a gyerekmunka) a mintában mindig ejtettek egy nem túl zavaró (feltűnő) hibát, mondván: Tökéleteset, csak Allah alkothat. Ez a hiba, ez a perzsafolt (juszt is egybe írom).