Pestszentlőrinc-Pestszentimre, azaz a XVIII. kerület futói szerencsések, mert ugyan mindössze két „helyi” verseny jut nekik egy évben, de azok lényegében patent módon vannak összerakva. Igen, minden évben jut egy-egy futónak valami (kívülről nézve) apró bosszúság (pl: ruhatár...), de perzsafoltnak*…

Ülök a földön az előszobában. Hátam a falnak döntöm. Kicsit szédülök. Érzem, ahogy az első vércsepp eléri a szemöldököm… bő két óra múlva futni kéne, de most még szédülök. ...valahogy így kezdődött.

Na jó, mégis befejeztem a VIII. Imre-Lőrinc versenyről a beszámolót. Pedig nagyon nem volt kedvem, de ugye nyakunkon a Vivicittá, és utána már nem lenne az igazi…

Az ablakon kinézve ideális időnek tűnt. Napsütés, tavasz, meg minden. Baloldalt a hőmérő majd tíz fokot mutat. Kilenc óra. Indulni kéne.