Ha január első hétvégéje, akkor irány Hűvösvölgy, hogy az ötödszörre is, a mondhatni megszokott, húsz kilométeres körrel kezdjem az évet. Azaz mégsem. Az idén nem a megszokott helyről, azaz nem a Gyermekvasút végállomásának az épületétől indult a…

...a BÚÉK 20 (MTSZ: 49,8 pont; rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete) teljesítménytúra, ami rajtam kívül még több mint ezer embernek a túraév nyitánya. Nem sokkal költözött arrébb a rajt, a Remetekertvárosi Általános Iskola mindössze pár száz méternyire van a vasúttól.

Jut eszembe, ha már belinkeltem a TTT túranaptárából az eseményt, akkor itt jegyezném meg, hogy a TTT oldala, így a túranaptár is megújult, bár még nem nyerte el a végleges formáját, ha jól értem. Nem mondanék véleményt, egyelőre barátkozom vele. Biztos, hogy sok olyan funkcióval gazdagodott, aminek örülni fogunk, de bennem még a lelkesedést elnyomja az állandó „mi van?” érzés. Szokni kell, na.

És jelenleg nem találom a lehetőséget, hogy a túrabeszámolók felkerüljenek. De talán csak én vagyok a béna… Közben Máté, az admin válaszolt, hogy lesz lehetőség, csak most még nem él.

Szóval eljött a január hatodika, és elég nyügősen indultam neki. Hogy ez most a tavaszias télnek, vagy a szinte mozgásmentes decembernek köszönhető, azt nem tudom. Lényeg, hogy nem kapkodtam el az indulást. Kilencre érkeztem a rajt helyszínre. Bevallom nekem az iskola tornaterme szimpatikusabb rajthelyszín, mint az állomás alatti folyosó. Meg kulturáltabb is…

Ekkor már majd nyolcszáz túrázó/terepfutó indult neki. Megvan ennek is az előnye, meg a hátránya. Az előnye az, hogy a kocogós tempómmal sok ismerőssel futottam össze az út során, a hátránya… nos a hátránya, hogy sokszor nem tudtam a tömegtől a saját tempómban haladni, de mivel ez nem verseny, így a ráérősebb szakaszok bőven belefértek.

Kis utcázás a Nagy-rétig, és ott végre rátérhettem a megszokott körre. Azért furcsa volt, ez így, hogy itt máskor a Nagy-réttől a most már vége érzés kísér…

A rajt felé menet még azon matekoltam, hogy mekkora lesz a sár, hogy milyen lesz felmenni az Ördög-ároktól a Hármashatár-hegyre. Tartottam a dagonyától. Szerencsére nem lett igazam. Nem mondom, hogy nem volt sár, de igazán nem vészes.

Tulajdonképpen jó ütemben értem fel a Szépvölgybe, ahol letudtam a szokásos fényképet az adótornyokkal. Ennél a késő őszi hangulatnál, meg a tavalyelőtti ködös is jobban mutat.

Fent ellenőrzőpont, és egy kis szaladás lefelé a Fenyőgyöngyéhez, majd… majd rájöttem, hogy hiába nem járok a táv felénél, valahogy nincs energiám futni. Pedig ez a Fenyőgyöngye – Árpád-kilátó szakasz, ez tényleg rutin. Felbotoztam, és a párás időben kivételesen nem a kilátóból, hanem a kilátót fényképeztem.

Irány az Apáthy a zöld sávon, itt meg egy örömfutás is összejött. No meg egyre több lett az utolért ismerős, így egyre több (ind)okom volt sétálni.

[Itt most lenne egy kép, de bavallom, hogy mint az fentebb is látható, a Samsung Galaxy J3-mal még mindig nem tudok fényképezni. És amit ideszántam, az tragikusan rossz pixeltömeg lett. Szóval kihagyom.]

Beszélgetős belesétálásokkal telt az út a Szépjuhásznéig, ott megpróbáltam felszívni maga, mert csak fel kell menni a Nagy-Hárs-hegyre.

Fent kutyakiállítást megszégyenítő ebtömeg. Kb akkor vontatják fel az utolsó négylábúak a gazdit, amikor elhagyom az ellenőrzőpontot. Lehet szaladni lefele. Illetve lehetne, de nem igazán megy, így ismét kapva kapok az alkalmon, hogy beszélgessek. Van egy olyan érzésem, hogy eléheztem. Vagy valami hasonló… a zsákban még ott pihen a rajtban kapott croissant, de nincs kedvem hozzá. Majd a célban a virsli…

Aztán csak leérek.

Ismét a Nagy-rét. Belemarkolok az utolsó párszáz méterre osztogatott szaloncukorba. Egyiket a másik után eszem, és valahogy nem jobb. Akkor mégsem éheztem el. Majd a virsli… - gondolom, de aztán igazából az sem hozta helyre az energia szintemet.

Mindegy. Csak letudtam 2:55:00 alatt.

Hazafelé, aztán az enerváltsági probléma is megoldódik… egy üveg kólától. A szénsav jobban kellett, mint a cukor. De az nagyon.

Jövőre remélem, megint fehérbe öltözik a Budai az évnyitó túrára. Most nagyon hiányzott a hó, vagy legalább a jégvirág.

Egyébként a túra hozta a szokásos megbízható rendezést. A pontozás pont, mint tavaly: 20+3.

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220