Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

17,43

2009. október 02. 21:34 - regulat

Úgy tizenegytől vártam a munkaidő végét. Az istennek nem akart eljönni. Valahogy úgy, mint a régi viccben. Tizenegykor megnéztem az órát. Azután egy óra múlva ránéztem megint. Tizenegy múlt tíz perccel… Ráadásul a fejem is fájni kezdett. Vagy az még egy kicsit korábban történt?

k2motospeed.jpgValahogy nem akart véget érni a nap. 

Azt nem mondom, hogy nem tudtam összpontosítani, de valahogy nem volt az igazi. Persze az utolsó óra az pörgött.

Én nem tudom, hogy van ez, de mintha mindig az utolsó órában akadna mindenkinek valami halaszthatatlan problémája… Én meg már mentem volna, de nagyon. Csak hogy semmi mással ne kelljen foglalkozni, mint azzal, hogy ne boruljak fel, ne essek semmi alá. Ez utóbbi majdnem nem jött össze.

Tehát mintegy negyedórányi késéssel el is indultam. Hát mint mondjak, az utca árnyékos oldala határozottan hűvös volt. Olyan hihetetlen, hogy egy hónappal ezelőtt, meg akartam halni a dögséges melegtől, most meg eleinte határozottan örültem, ha a napon lehetek. Ráadásul, szél úrfi úgy gondolta, hogy egy-egy váratlan lökéssel helyettesíti a szédelgő gyalogosokat, akik most éppen valahol máshol szédelegtek.

Konkrétan az egyik piros lámpánál elbambultam és elkezdtem visszafelé gurulni, pedig nem volt lejtő. Csak a szél tolt… Na azért széllel bélelt, nem lettem.

Viszont a Hungárián majdnem felkenhető görkorcsolya-matrica lettem egy fekete peugeoton. Mondjuk a sofőrt nem nagyon zavarta, hogy bekanyarodott elém. Az index sem. Az utóbbi annyira nem, hogy nem is használta. Valószínűleg éhes volt, mert villámgyors s-kanyarral egyből a hamburgeres parkolójába navigálta magát. Ebben a műveletben az a két gyalogos sem zavarta, akik elugrottak előle. Bááár…

Utána mentek. Lehet, hogy ők is hamburgerre vágytak…

A ligetben összeszedtem majd egy percnyi előnyt, amit ezzel a malőrrel el is vesztettem. Hja, ilyen a közlekedés a forgalomban…

Ma a Mogyoródi utca szeretett engem. A repedések ugyanott voltak, mint máskor, de valahogy mégsem. Szerintem elugráltak a kerekek elől. Megtarthatnák ezt a jó szokásukat…

Persze az ember, amit nyer a réven, azt könnyen elveszíti a vámon. Belefutottam egy csapat középiskolásba, egy labdába, és egy kutyasétáltató nyugdíjasba…

Az iskolások között átjutni kín és szenvedés, főként hogy a labda is hozzájuk tartozott. Nem tudok róla, hogy létezne görfoci, de ha igen akkor sem nekem találták ki, így eléggé rossz néven vettem a lábaim közé keveredett labdát.

Na most a kutya és a labda általában nem hasonlít egymásra. Általában. De valahogy ma mind a kettőben az a szándék munkált, hogy engem fel, de minimum kiborítson. A kutya által sétáltatott néni épp hogy el tudta rángatni előlem az elhízott pincsit…

Szerencsére a Veres Péteren valami miatt mintha összement volna az emelkedő… Talán pont úgy fordult a föld. Húszas tempót eddig még soha nem mentem ott. Egyik szakaszon sem. Öööö, még tizennyolcat sem. Ma meg? Ma meg két helyen is húsz felett járt az RDS. Biztos a föld forgott nekem kedvező irányban.

A végére, egész meg voltam elégedve magammal. Sőt, baromira meg vagyok elégedve magammal.

Ezért:

2009. október 02. péntek

táv: 13,23 km

idő: 00:45:33

átlagsebesség: 17,43 km/h

csúcssebesség:: 24,2 km/h

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr105627872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása