Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Éjszakai műszak - szUBjektív

2013. június 05. 16:39 - regulat

A lassan kisregénnyé nyúló [remélem, annyira azért nem unjátok] UB beszámolóm utolsó fejezete következik. Értem én a kérdést, hogy egy éjszakai Zamárdi – Siófok futásról mi a bánatot lehet írni? Már, ha nem kerget senki.

2013_ub_3szakasz.jpgMert ugye ez egy tök egyenes, szintnélküli, unalmas rész. Még nappal is. éjszaka meg maga az agyhalál. És nem, nem fogom cáfolni. Viszont van némi helyem mellébeszélni. Ugye ott hagytam abba, hogy megebédeltem Gyenesdiáson, vagyis inkább végre ettem valamit, és ráadásul már nem voltunk elmaradva a tervezett időtől. Ez azért nagydolog volt akkor és ott. Hogy a piac angol vécéjéről ne is beszéljek. Igen kérem, nagyon üdítő egy ilyen túrán az angol wc luxusa.

Futottunk, csináltuk, igazából gond nélkül és röhögve. Az utóbbit szigorúan a buszban, meg mellette az árokban az árok partján. Valahogy futás közben nem az igazi a röhögés.

Valahol Keszthely magasságában került igazából tesztelésre a terv, meg a csapat. Egyikünk köszönte, de inkább csökkentette volna a távot. Nem hiába tartalékoltunk a táv felosztásánál, két percen belül meg volt a helyettesítő, az új beosztás, úgy, hogy még egy gebaszra simán volt tartalékunk. Kettőre is. Mondom mindez olyan gyorsan és olajozottan, hogy a technokrata énem [igen, van olyan is, meg femin is, de ezt most hagyjuk] helyben elélvezett. Sok évet dolgoztam olyan közegben, ahol minden problémára így kell(ene) reagálni, de csak kevésszer jön össze, pedig ott összeszokott emberek vannak.

Ijesztően jól voltunk szervezve, ez viszont némelyikünknél a katarzis élmény rovására ment a célnál. Hogy Sziámit idézzem:

Finom. De nem elég, nem elég durva.

 

Szóval besötétedett, mi meg rendszerbe állítottuk a több mint testőr funkciójú bringás kisérőt. És tudtuk, hogy a kitűzött 22:04 perc simán meglesz.

Na jó, volt még egy kis meglepetés valami váratlan földmozgás vagy az UFO-k másfél kilométerrel arrébb tolták a váltópontot Zamárdiban, így csökkent a rám váró táv.

És elindultam. A Zamárdi – Siófok szakasz, hosszú, egyenes, és éjjel sötét, azaz qrva unalmas. Széplaktól, legalább azt élveztem, hogy sötétben is ismerős. Hja a hajdani görkorcsolyás Winkek, meg a céges üdülő. Inkább az utóbbi. Oda mentem néhányszor éjjel, csöppet sem szomjasan.

Azért csak megszívtam a hidat a Sió fölött. Az útvonal jelző nyilakat követve jöttek azok a rohadt lépcsők, amiket sem a testem, sem a lelkem nem kívánt, főleg azért, mert kiestem miattuk a ritmusból. Volt hova, mert a tervezett 5’30” helyett olyan 5’03”-akat futottam.

DK váltópont. Na azt is csak addig láttam amíg futottam, mert addig a menetszél levitte a párát a szemüvegemről. Megint vakon a buszba, és mentünk a tovább.

Tempó 5’10”, átlag pulzus 151 bpm. Khmm. Edzéstempó…

Még mielőtt befutnánk, vissza a Sziámi szám aktualitásához. Én az a fickó vagyok, aki inkább nem kockáztat, hogy ne bukjon el, ergo így nem is fogok nagyot nyerni. A blog címe is katarzis nélkül. Én eddig azt hittem, hogy ez a jó mentalitás, de így utólag, csapattársakkal beszélve, legközelebb kockáztatni kell. Kell egy ilyen terv is, mint az idei, de az csak B terv lehet. Hogy esetleg meglegyen az a durva. Most így is érzem. Meg nem is.

Szóval „Nem tudom eldönteni szívem, hogy hamburger, vagy hot dog…”

Van okom most a 100 bolhát hallgatni...

A Club Aliga lejtőjén valahogy jó volt, de nem olyan iszonytatóan jó, hanem olyan „szépek vagyunk és boldogok” jó. Nem tűzhányó, hanem csak egy simogatóan jó hőforrás.

Mert megcsináltuk. Mert majd húsz perccel jobb idővel, mint terveztük. Mert hiba nélkül ment.

2013_ub_befuto.jpg

De ez tényleg nem az volt, amiről eddig olvastam. Rengeteg érzést, gondolatot indított el bennem ez is, de akkor milyen lehet Az?

Tudom, hogy ide még vissza KELL jönnöm. Talán a közösségi élményért, talán hogy megtanuljak kockáztatni… talán valami másért, amit még csak érzek, de nem tudom megfogalmazni.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr555345756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bazsalikom26 2013.06.05. 17:33:52

Én nem unom, sőt! Várom a további fejezeteket, hiszen még sok mindenről nem írtál, pl. mit tanított az UB, milyen - publikus - élményeket hozott elő, érzéseket/gondolatokat indított el; mi volt a kétfelé osztott figyelem, amit kommentben említettél.

Miért volt annyira fontos, hogy ne legyetek elmaradva a tervezett időtől és amikor terven felül teljesítettetek miért nem tudtatok igazán örülni?
Én úgy gondolom, hogy csapatban egy ilyen teljesítmény hatalmas örömöt, élményt jelent, amit nem igazán csökkenthet az, hogy simán ment és tudtátok előre, hogy megcsináljátok. Valami más (vagy más is) lehet az oka a tűzhányó hiányának. Ha megosztható a nyilvánossággal, megírhatnád. :)

Mit tervezel jövőre? Kisebb csapatban, jóval nagyobb távokat? Teljesen más csapatban vagy ennek a csapatnak egy részével?

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.05. 17:43:18

@bazsalikom26: Válaszolok sorban, már arra ami nincs ott a sorok között.
Kétfelé oszlott a figyelmünk, mert egyéni versenyző indította a csapatot, aki még kint volt, tehát nem az egész csapat futott be.

És, de. Csökkenti az élményt, hogy simán ment, akkor, amikor úgy indulsz neki, hogy ez afféle lehetetlen küldetés. Nincs az az érzés, hogy átlépted az árnyékod. Persze volt köztünk olyan aki átlépte, de valahol mindenkinek ezt kéne éreznie. Szóval "Finom. de nem elég, nem elég durva" A többi része, tényleg nem publikus. Azon már túl vagyunk. :)

Jövőre? Jó kérdés, eladtam magam a csapatkapitánynak, ha nem párosban akarja lefutni és szüksége lesz rám, ott leszek mellette. A pároshoz még kisfiú vagyok...

bazsalikom26 2013.06.06. 18:05:07

Némi ellentmondást érzek a két mondat között :))
"amikor úgy indulsz neki, hogy ez afféle lehetetlen küldetés" - "így olyat vállaltam, amiről tudtam, hogy tűző napon, de még viharban is menni fog"

Ha olyan ütemben haladsz tovább, mint eddig, összejöhet a páros. :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.06. 18:42:54

@bazsalikom26: Teljesen jól látod. évek óta azt hallom, hogy ez még biztonsági játék esetén is, a legkisebb gikszer esetén könnyen bukó lehet...
A másik mondat az az én szakaszaimra vonatkozott. Én tudtam, hogy amit vállaltam az menni fog, sőt van úgy öt-tíz kilométernyi tartalékom.

Páros? Én?
A viccet félretéve, én prímszámokat látok magam előtt, úgy mint 5, 3, 2.
Jövőre elígérkeztem már. Állítólag kisebb csapatba.
Felírtam a 100 perc mellé. :)

bazsalikom26 2013.06.06. 18:55:10

@6. alabardos:
Az 5 idén lett volna kihívás számodra. :) Jövőre a 4 biztosíthatja a tűzhányót, az 5 már nem. :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.06. 19:45:30

@bazsalikom26: Egyszer megőrülök mert meggyőződésem, hogy tudnom kéne, hogy ki is vagy. :)

De a belém vetett bizalmad megható. Ok. átírom a terveket a 4 főshöz elégséges felkészülésre... csak bírjam.

bazsalikom26 2013.06.06. 21:33:56

@6. alabardos:
:)))))))
Ne őrülj meg, nem ismerjük egymást. Csupán egy régi olvasód vagyok, még abból az időből, amikor még nem futottál és nem ezen a néven írtál. És amikor még volt a blogodon "Z. történetei" és "buszon" kategória. (Az utóbbi mondatot kérem enyhe reklamációnak és noszogatásnak venni.)
Az utóbbi 1-2 évben nem nagyon kommenteltem (másnál sem), de olvaslak folyamatosan és megemelem a kalapom a teljesítményed előtt.

És persze számolni is tudok. Nem nagy kunszt összeadni a 3 lefutott szakasz hosszát és kiszámítani az 5 fős csapat átlag-teljesítményéhez hiányzó mennyiséget. Simán meg tudtad volna csinálni.
Látva, hogy évről-évre milyen elképesztő mértékben javulnak az eredményeid, jövőre abszolút reális a 4 fős csapatban teljesítés.
Te miért nem így gondolod?

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.07. 05:53:32

@bazsalikom26:Az azért szívet melengető, hogy van aki még emlékszik, arra a korszakra, amikor szinte saját néven írtam.

A két kategória nekem is hiányzik, de a forrás... Z alapja valahol távol, remélem egyszer még előkerül, mint ahogy megtette ezt már máskor is. A kocsmázós beszélgetések hiányában meg mást nem tudok a bőrébe tuszkolni, bár sokszor csaltam, mert ugyan azt, de nem úgy mondta.

A buszokról meg... mintha mostanság csak zombikat látnék. A csapossá lett tanárnőről például tudom, hogy elköltözött a környékről... Talán nem fogalmazok rosszul, ha azt mondom, hogy megváltozott a világ és még jobban befelé fordultak az emberek. Sajnos.

A futásra visszatérve, igen olyan mennyiségre készültem, hogy ha kell akkor a táv ötödét bírjam hatperces átlaggal. A jövőhéten nekiszaladok a hegynek... tartozom neki, magamnak, egy 1:20-on belüli idővel. Utána meg ráállok a háromfőshöz szükséges felkészülésre, hogy a négyfős vész esetén is menjen. :)

És köszönöm, hogy kitartasz mellettem.

bazsalikom26 2013.06.07. 18:27:34

@6. alabardos: Remélem, Z. előkerül - úgy tűnt, kedveled őt (és most bizonyára hiányolod).
Egyébként nem csupán a történetei tetszettek, hanem ahogyan megírtad: különleges elegye volt humornak, szarkazmusnak, szeretetnek, bölcsességnek.

Buszok (esetemben metró, villamos), világ, emberek: egyetértek.

Kékes: drukkolok. :)

Mi ez a tempó? :)) Tegnap délután még 5 fős csapatra készültél, ma reggel pedig 3 fősre?
Ha 3 fősre készülsz és a tartalékolós éned a 4 fős csapatra mer csak vállalkozni, akkor nem leszel a szuper teljesítmény mellett is kissé elégedetlen, mint az idén?

Az utolsó mondatodat nem értem. :)) Én csak kíváncsi vagyok arra, hogy látod a világot (kár, hogy az ilyen jellegű posztjaid nagyon megritkultak), az edzésnaplód pedig ösztönöz.

Szerintem most 1 évre kikommenteltem magam, majd a mérföldköveknél (1:20, 100 perc, 6:35, stb.) jelentkezek be gratulálni. :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.07. 18:46:41

@bazsalikom26: ha egy unterman című poszt születik akkor az neked szól, a kérdésedre lesz a válasz, hogy 5, 3, 4 vagy mifene... :)
Nem tudom mikorra érik be.

bazsalikom26 2013.06.07. 22:49:30

@6. alabardos: Oké, türelmesen várom. Különösen a "mifene" részét. :)

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.06.08. 22:44:18

Köszi az írást! Gratu a menethez!

SzUBjektív meglátásom: nekem az UB az egyéniről szól. Már a páros sem adta ugyanazt az élményt, (bizonyos szempontból persze többet is adott, de nagyon mást), több fős csapatban el sem tudnám képzelni. Esetleg ha gyorsabb lennék és kifejezetten győzni mennénk.

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.09. 05:30:40

@Bozót: :)
Azt azért lássuk be, hogy a futás, a sport szintjén mi nem ugyanazt a kategóriát képviseljük. Sokat kellene még nőnöm, hogy beérjelek.

Nálam az egész (még a görkorival) egy mentális mankónak indult, átmeneti állapotnak, hogy könnyebben kikászálódjak egy gödörből. Aztán sokat tanított, vagy inkább tanít.

Most például a csapatot tanulom. (Tavaly futottam először váltóban.) ...már azt a részét, hogy azzal is lehetek fontos, hogy nem én vagyok a legfontosabb. Vagy valami ilyesmi.
Azt már értem, hogy győzni nem csak akkor lehet, ha a dobogón áll az ember.

Valószínűleg én soha nem jutok el addig, hogy egyedül nekivágjak, nem fizikailag, fejben.
Szóval jövőre ismét egyedül vágsz neki.
Remélem futunk majd együtt. :)

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.06.09. 08:27:48

@6. alabardos: Ugyanazt a kategóriát, max más nézőpontot :)
Ugyanazokat a dolgokat tanuljuk, én is az út elején járok. Jó dolog a csapat, de most úgy érzem, a buliváltó nem méltó a versengéshez, az igazi győzelemre célzó versenyhez pedig én vagyok kicsi...

Jövőre még nem tudom, mi lesz, de bárhogy is, én is remélem, hogy összefutunk majd :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.06.09. 20:01:53

@Bozót: Tényleg más a nézőpont. :)
De mindenkinek a maga útját kell bejárnia.

Ezt a "buliváltót" egyszer jó lenne kivesézni, mert szerintem mindenki mást ért alatta. Az idei váltónk - szerintem - nem volt az a többség számára, bár csak magunkat legyőzni mentünk.

Én tettem egy ígéretet, hogy ott leszek.
süti beállítások módosítása