Mondják, a "szív útjai kifürkészhetetlenek" [bár azok eredetileg isten útjai, de ez most mellékes]. Hát én azért megpróbáltam kifürkészni azt a kettőt, amelyik a Széher útról indul neki a Nagy-Hárs-hegynek. Úgy hívják Út az egészséghez tanösvény.

Pár hete már látom a hegyen a jelzéseket, amik talán a legszebb alternatív turistajelzések, amiket valaha láttam. Tippelgettem, tippelgettük is, hogy ez vajon micsoda lehet, aztán jött a hír, hogy az Út az egészséghez program keretében átadtak egy, a szívbetegek rehabilitációját szolgáló 5 kilométeres tanösvényt, ami 5 millió forintba került.

Ok. Ez így egy pongyola megfogalmazás, nekem viszont ennyi jött le. És mivel az korábban láttam, hogy az útvonal a zöld körséta turistajelzésen halad (ott láttam a jelzéseket) hát persze, hogy felháborodtam, a kilométerenként egy millán, ami egy meglévő úton visz végig ráadásul. megszületett a fogadkozás, hogy ezen bíz én végigmegyek, méghozzá papucsban. Már ahogy egy jó kórházi ápolthoz illik.

Hogy mire volt jó az út?

Hogy lehiggadjak. Hogy átgondoljam. Hogy abban bízzak, hogy az ország más pontjain is találkozom majd a jelzéssel, amit én csak a szív útjának hívok, mert ez a kezdeményezés jónak tűnik.

Az út az egészséghez program honlapjának átolvasása után vasárnap reggel indultam a Széher útra, hogy az Irgalmasrendiek Szent Ferenc kórháza elől nekiinduljak. Nem én voltam az egyetlen, akit a hír idecsábított…

Tehát első lépés kértem a portán egy tájékoztatót, amiben benne van a kardiológiai űrlap, mert

A túra során mért pulzusszámait feljegyezheti a portán átvehető nyomtatványunkon, weboldalunkon vagy mobilalkalmazásunk segítségével is. Mért értékeit kérésére kórházunkban szívesen ellenőrizzük. Ha eltérést látunk, visszajelzést adunk, illetve lakhelyétől függetlenül lehetősége van kardiológiai rendelésünkre időpontot kérni.

Ez azért jó dolog. Szóval elkértem a nyomtatványt és elindultam.
A túra útvonala a zöld kereszten indul aztán egy régebben jelzetlennek számító úton folytatódik, becsatlakozik a zöld körsétába, és a zöld kereszten visszavisz a kórházhoz. Ez a hosszú, azaz az 5,1 kilométeres út a rövid 1,25 kilométernél visszafordul.

Az útvonalon négy mérő- pihenőpont, további négy „Tudta-e ön, hogy…” tájékoztató tábla, elvégre mégiscsak tanösvény, van kihelyezve. A mérőpontok elhelyezését, egy-egy emelkedő végén vannak, még csak-csak értem, a tanösvényi táblákat már kevésbé… de azt szerintem kevesen is olvassák.

Maga az út kényelmesen járható (sőt aki kis szintemelkedéssel akar öt kilométert futni, annak jól futható). Nem, a papucsos verzió hülyeség, azt senkinek nem ajánlom!
Még a vékony talpú cipőt sem annyira, de az is csak az utolsó kilométer egy párszáz méternyi szakaszán lehet kicsit zavaró.

Az útvonal második kilométerénél ott a Szépjuhászné Gyermekvasút állomás… víz, wc, büfé lehetőség. Valamint aki csak le akarja futni az útvonalat, annak is célszerűbb innen indulni, mert itt van hely parkolni, és a buszok is barátságosabb időközökben követik egymást.

A terheléshez nem szokott embereknek pihenőhely, azaz pad bőséggel áll rendelkezésre. Nem csak felújították a zöld körsétán, azaz a Hárshegyi körúton álló régebbi padokat, hanem újakat is kihelyeztek, és ezek meg a táblák, bizony még akkor is elviszik a Sanofi által adott 5 millió nagyját (ugye ezt sokalltam az elején), ha esetleg a kihelyezésük költségeivel nem számolunk.

Szóval a kezdeti felháborodásom, lássuk be, alaptalan volt.

Ezen a projekten senki sem gazdagodott meg, viszont remélhetően sokan jártak jól vele… Nem gyakorlott túrázóknak jó gyakorló terep, hogy aztán jöjjenek a keskenyebb ösvények, nagyobb emelkedők, hosszabb utak…

Hogy visszahúzza őket a szívük, erdőt járni.

Ja, a papucsos séta pontosan egy óra és egy percet vett igénybe… a kórháztól várhatóan nem kapok értesítést az alacsony pulzusszám miatt.