Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Bakancskaland

2015. szeptember 08. 07:00 - regulat

Iskolamód

Azt hiszem a budaörsi Herman Ottó iskolában jó tanárnak lenni, és ahol jó tanárnak lenni, ott valószínűleg diáknak lenni is jó. Nekem elsősorban ezt a konklúziót sikerült levonnom szombaton. Ha már futnom nem igazán sikerült, mert ugye az eső, meg a sárga együtt nem igazán a barátaim.

bakancskalandj.jpgTulajdonképpen annyira belém ivódott annak a hangulata, hogy a túrát levezénylők, tanárok és gyerekek, legyen szó rajtoltatásról, pontőrökről, ruhatárról, annyira kedvesek és lelkesek voltak, hogy időnként megfordult a fejemben, hogy hagyom is az értékelést a fenébe, hiszen ez volt az első túrarendezésük. Mosolygóssá tették a napot.

Pedig majdnem nem mentem, mert a sokhetes hőség után a reggeli eső ágyban marasztaló volt, de aztán csak-csak. Leginkább az mozgatott, hogy első rendezés… Tehát, csak összeszedtem magam és elindultam Budaörsre a Bakancskalad 20 (MTSZ: 40 pont; rendező: Írisz Alapítvány, Bartók Enikő, Farkas Gábor) túrára… Szerintem megérdemlik a gratulációt.

Amikor tudom, hogy egy iskolához kapcsolódó túrára megyek, mindig arra számítok, hogy a túrázók nagyját az iskola tanulói adják. Valahogy csapatosan bandukoló felsősökre, és családdal túrázó alsósokra számítok nagy számban. Ez most vagy nem így volt, vagy csak én nem vettem észre. 

Rajt a tornateremből a szalagozást követve. Roppant figyelmesen eltérő szalag jelöli a tízes és a húszas távot, aztán egyszer csak ritkás lesz a szalag én meg elbizonytalanodom. Elvégre ismeretlen terep… kevés fa, sok ház…

Valójában, ha nem esik, akkor simán ment volna minden az első ellenőrző pontig, de esőben az ember nem olvasgat, csak egy-egy pillantást vet az itinerre és megpróbálja szárazon tartani. Meg mondjuk, az sem árt, ha a túrázó tisztában van a bal és a jobb fogalmával (pedig még meg is van jelölve a jobb kezem… na mindegy), mert akkor nem fordul rossz irányba…. bár, ha nem lett volna 3G hiányos a környék, akkor nem teszek egy kilométer pluszt az útba, mert a párhuzamos utca (Fügefa) is jó helyre vitt volna. Így jártam.

Az ilyen elkeveredésnek mindig az a hátulütője, hogy utána már bizonytalanabb és lassabb leszek.

esoben.jpg

Ez egyszer jól is jött, mert a Huszonnégyökrösön néha eltűnt a jelzés és csak az tartott egy-egy elágazásnál a jó úton, hogy a másik irányban mintha lőttek volna…. Aztán ismerős lett a terep és élveztem a futást Sorrento-szikláiig.

Majd csendes pánik, hogy most jön ami csúszik, ami keskeny, ami lejt… Mentem itt már lassabban is, a bot azért ad némi önbizalmat. hozzá kell tennem, hogy míg a Sorrento előtt alig-alig volt szalag, utána olyan szalagozást kaptunk, hogy az felért egy terepfutó verseny jelölésével, és ez kitartott Normafáig. A Konkoly-Thegén örömfutást tartottam, ott valahogy mindig felfelé kell futni, és lefelé élvezetesebb.

sorrento.jpg

Mondanám, hogy sima ügy a vége, de nem. A Piktortégla üregeknél cseppet megakadtam, mert ugye az itiner azt mondja, hogy tovább a piros jelzésen. Itt meg ugye van piros sáv, és piros kereszt… az utóbbi visz a Repülős emlékműhöz. De mi van akkor, ha ezt a túrázó nem tudja? Szerintem a legtöbb túrázónak a piros jelzés, a piros sávot jelenti…

És különben is, én rendszeresen rontom el az utat a Piktortégla-üregeknél…. ezt másnap bizonyítottam is.

A Repülős emlékműtől tényleg sima út vitt vissza az iskolához.

Mondanám, hogy mi a legfontosabb jövőre, mert remélem, hogy jövőre is lesz Bakancskaland, az itiner átdolgozása. 

Legyen egyértelmű és jól látható, hogy mikor milyen jelzésen haladunk, hogy a sáv, sáv legyen, és a kereszt az kereszt.

Meg én a táblázat nélküli itinert nem kedvelem, és lepontozom, és nem csak azért, mert futok, hanem azért mert abból könnyebb memorizálni, hogy a következő szakaszon mire figyeljek.

bakancskaland.jpgSzalagozás, majd kialakul. Csak mondom, ha egy szakaszon túl jó, az ember utána hajlamos a szalagot figyelni a jelzés helyett… és ha valaki tréfásan leszedi… Jut eszemben vasárnap még kint voltak a szalagok. Legközelebb kell majd egy seprő, aki eltakarítja…

Értékeljünk: Itiner: Ezen bizony kell dolgozni, mondjuk útvonalat csak a saját hibámból tévesztettem, de kisebb rutinnal valószínűleg az itiner sem ment meg. Ez bíz 2 pont. Útvonal: Ha nincs eső nem kóborlok az elején, tulajdonképpen csak a Huszonnégyökrösön hiányoltam némi segítő szalagozást, különben jól követhető volt (már ha az itiner éppen nem zavarja össze az embert). Ez 4 pont. Frissítés: Amit a rajtban megkaptunk az pont elég volt a távhoz, és még útközben is volt gyümölcs. Ez 5 pont. Az ottfelejtési faktor az bizony volt (Ez az a pontozási rész, ahol ugye 1, 3 és 5 pont van. Öt, ha lehetőség van a nevezésnél az út közbeni elérhetőség megadására, és írják az áthaladást. Három, ha a kettőből csak az egyik van. Egy, ha egyik sincs…). Ez most 1 pont. Ja, és kéne az itinerre egy telefonszám, hogy kit hívjon a bajba jutott túrázó.

Pontnyitás, na erre most passzolok, mert az itineren nincs, én meg későn indultam, így nem tudom mennyire futóbarát. Track, az nem volt a honlapon (de ezek amúgy is csak plusz pontok…lennének), így ez ugyan 12 pont, a húszból, de 1) ezek gyerekbetegségek, javíthatóak... 2) a hangulat miatt (is) én élveztem.

 

 

cipő: Asics Gel Fuji-Trabucco G-TX (már 1400+ kilométerrel); túrabot: Quechua Arpenaz 200; zsák: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr467766692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.