Amikor két évvel ezelőtt elkaptam ezt a szakemberek által teljesítmény túrázásnak nevezett betegséget, az pont az ősz végi, tél eleji időszakra esett. Ezért, vagyis inkább a tavaly novemberi ónos eső pusztításának köszönhetően, 2014-ben jobbára kimaradtak a rácsodálkozó ismétlős túrák, pedig…
Pedig bennem nagy élményként élt például a Vár a Mikulás TT. Úgy a túra, mint az útvonal. Egyrészt mert akkor még új, számomra ismeretlen volt, azaz kaland, másrészt, mert olyan itt mindenki kedves hangulatot varázsoltak a Szigethalmiak. Aztán tavaly tett egy kényszerű szigethalmi kitérőt az esemény, hogy az idén ismét visszaköltözzön a Budai hegyekbe.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vártam izgalommal. Komolyan, attól, hogy maholnap ötven leszek, még lehet izgulni valamiért, hogy legyen megint hasonlóan jó, mint akkor… Szerintem ez így van jól.
Ráadásul most már nem idegen a környezet, így jöhetett a teljes táv, azaz a Vár a Mikulás 20 (MTSZ: 49 pont; rendező: Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete, Fischer György).
Bevallom nem volt kedvem előásni a két évvel ezelőtti itinert, így inkább a későbbi indulást választottam, és a rajt után egy órával indultam Szépjuhásznétól. Gyorsan lement a nevezés, így kicsit még aggódtam is, hogy nem leszünk sokan, köszönhetően a ködös, borús időnek… valahol mintha azt olvastam volna, hogy 2012-ben, vagy talán 2013-ban az egyesület háromszáz mikulás-csomaggal készült, és volt vagy hatszáz induló…
No, mindegy, vontam meg a vállam, felvettem a piros-fehér bojtos sapkát és nekiindultam.
Az itinerrel kapásból nem lettünk barátok, de az első ellenőrző pontig úgyis csak sárga sáv, piros sáv…. hajrá. Mondjuk ezt felesleges egy egész bekezdésben kifejteni. Azért csak megakadtam Makkosmária előtt amikor egyszercsak nem ment rutinból, hogy most kell jobbra fordulni, vagy a következő leágazáson, mert piros sáv se előre se jobbra, viszont van oda nem illő piros kereszt.
Különben tök mindegy, ha előbb fordulok jobbra, akkor is Makkosmárián kötök ki.
Pecsét zöld kereszt, kék kör… az utóbbi miatt majd megállok Normafánál, hogy a fenti, vagy a lenti… nem megy a memória gyakorlat.
Normafáig botozás, de ahogy nekiindulok az útnak, megállok fényképezni. Az idén harmadszor próbálok használható képet csinálni egy elhalt fáról, de valahogy soha sem olyan az eredmény, mint amit elképzelek. Bár az nem tudom, hogy milyen… de azt hiszem, most megvan, hogy mit akartam látni. Fangorn erdeinek elveszett ent asszonyit láttam meg…
Ok. Gyűrűk Urázás befejezve.
Szóval kedélyesen botoztam Normafáig, megcsináltam ott is a szokásos szépkilátás fotót, majd kocogtam az Anna-kápolnáig, ami valami filmforgatás miatt éppen ruhatárként funkcionált. Én nem vagyok vallásos, de ez valahogy… De ugye valaki csak odaadta a népeknek a kulcsot.
Az Erzsébet-kilátónál fordítottam az útvonalon. Lépcsőn fel, aszfalton le. Így gyorsabb.
A Tündérsziklához vezető utat még gyakorolnom kell, mert csak aggódva megy. Van egy pont, ahol mindig hibázok a zöld háromszög és kereszt elágazásnál. De ez nem volt benne az itinerben. Legalább nem zavart össze.
Át a libegő alatt.Kitaláltam, hogy csinálok a blogba a túrához passzoló libegős képet... Hát nem kevés idő alatt jutottam lényegében a semmire.
Le a szikla mellett.
Alatta meglepetés ellenőrzőpont. Majd a szikla alatt, azaz jobbra kocogtam tovább, majd a Hárs-hegyet megkerülendő. Útközben, úgy egy kilométerrel arrébb jött szembe egy futó, neki kimaradt a meglepetés ellenőrzőpont.
A piros kereszt és piros sáv elágazásánál (életem eddigi legnagyobb eltévedésének helyszínén) az utolsó ellenőrzőpont, ahonnan már a piros visz vissza a célba.
2:33:44
Rövid (mert tényleg ijesztőbb volt, mint hosszabb) sorbaállás, meleg tea, és elkapott hangok, hogy kevés lesz a nyolcszáz Mikuláscsomag. Viszont nem kevés boldog aprónép, és hatvan feletti… A Hárs-hegyet megkerülő rövidtáv, igazi unokázós terep volt, ha jól látom.
Ahhoz képest, hogy mit összetököltem a fény képezésével, a tervezettnél jobb idővel értem körbe.
És igen, jól emlékeztem, ez egy kiváló hangulatú túra.
Értékeljünk: Itiner: Se táblázat, se térkép, némi túlbonyolítás a szövegben, ez bizony csak 2 pont lehet. Útvonal: Jól követhető. 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, müzlivel, gyümölccsel, Mikulás-csomaggal…teával a célban. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.
Pontozható plusz, futóbarát a (ha kicsivel is, de) 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal, track nincs. Összesen: 15+1 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 2;
ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;
a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Tom Tom Runner
