Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Persze. Mindenki hibázhat...

2016. január 05. 07:00 - regulat

angrymód

BÚÉK mindenkinek, aki az előző posztot nem olvasta... annak meg még egyszer, aki igen. Ez a poszt a 2015-ös utolsó versenyemről, a VIII. Malacvágtáról szól. Még szerencse, hogy nem írok azonnal posztot, hanem hagyom ülepedni az élményt, így mára, viszonylag trágárságmentes beszámolót tudta írni.

malacvagta.jpgSzögezzük le: a Malacvágta jó, a slendriánság rossz. A kettő találkozása nem feltétlenül jár bosszankodással, főleg, ha a slendriánságot nem veszi észre az ember… Na de mi van olyankor, amikor a saját hülyeségével tetézi?

Elmesélem. Aki nem olvasta az eseményről a két évvel ezelőtti posztot, és nem is akarja elolvasni, pedig itt megtalálható, annak kicsivel messzebbről kezdem.

A székesfőváros tizennyolcadik kerületének, azaz Pesztszentlőrinc-Pestszentimrének két jelentős futóeseménye van egy-egy évben. A második verseny ez, a valaha volt Szilveszteri, ma már csak előSzilveszteri Malacvágta, ami a Bókay-kertben kerül megrendezésre. Van itt minden a párszáz méteres óvodás futásoktól, egészen az öt kilométeresnek meghirdetett fő számig, a Malacvágtáig minden. Valaha a főszám abszolút nyertese sült malacot is kapott. Meg talán majd kap is, az idén ez a díjazás kimaradt.

Magán véleményem, hogy decemberben ez egy teljesen jó táv szabadtéri versenyre. Jó, magamtól nem vártam sokat, de egy 4’30” – 4’40” körüli átlagtempót látatlanban elfogadtam volna. Nem éreztem magamban az ébredő erőt, meg aztán az ember ne ficánkoljon, amikor majd húsz évvel fiatalabbakkal van egy korcsoportban.

Egyesületünket, a Pénzügyőr SE-t hárman is képviseltük, és akár milyen erős is volt a mezőny egyikünk, na nem én, még dobogóesélyes is volt.

Szikrázó napsütésben repkedő mínuszok közt vártuk a rajtot.

celzona_kicsi.jpgA Malacvágta egyetlen komoly hibájának mindig is azt hallottam, hogy az egyébként logikusan kialakított, körön kívüli rajtot és befutót magába foglaló pályán mindig akadnak néhányan, akik többet, vagy kevesebbet futnak, mint az előírt öt kör. Pedig ötig nem olyan nehéz elszámolni. - mondhatja bárki. Hát mit mondjak? De…!

Ezt kérem szépen, el lehet cseszi. Nagyon. Magam sem hittem volna, hogy ennyire…

A következőkben azt mesélem el, hogy hogyan sikerült 4,8 helyett 5,3 kilométert futni, úgy, hogy közben bő két percet topogtam, mint (má’ bocs a hasonlatért) kezdő buzi a gőzfürdőben.

Tehát rajt. Éppen a nem törtető antiszociális korszakomat éltem, azaz aránylag hátulról rajtoltam, mondván az első körben úgy is megelőzöm az előttem tülekedők nagy részét, a dobogónak meg a közelében sem leszek, akkor se, ha előre fúrom magam.

Aránylag kevés könyökütést és vesén vágást begyűjtve jutottunk ki az utcára, ahol egy kellemes lejtő végén értünk vissza a Bókay-kertbe. Rövid sík szakasz áthaladtunk a szpíker állás chipszőnyegén, kis flikk meg flakk után rövid kaptató, egy balkanyar, rövid egyenes és kezdődik a kör előről.

Isten bizony leírni hosszabb, mint lefutni.

A 4’17”-es első kör végén már volt helyem, kezdtem tényleg futni. Élveztem a tétnélküliséget. Kicsit még gyorsultam is. A harmadik körre visszaütött az aránylag szűk pálya és a sok kör. Nem minden lekörözöttet könnyű megelőzni, főleg úgy, hogy az élboly addigra rám is rám vert egy kört…

hatso.jpgÉs bevallom itt zavarodtam össze, előztem, előztek… és a negyedik(!) kör végén befutottam a célba. Éreztem, hogy valami nem stimmel, az óra 3,6 megtett kilométert mutatott, viszont a kapuban levő számítógép kezelője nem tudta megmondani, hogy hány kört futottam. Én sem.

Nem hiszem el, ha nem velem történik, de tényleg nem tudtam. Viszont a srác segített és a szpíkernél levő másik gépből kiderítette, hogy ez bizony egy körrel kevesebb. Most ugye vissza kellett volna fordulnom, és a rajtot megismételve futni még egy kört.

Ehelyett lányos zavaromban beálltam a futók közé ott, és futottam másfél kört, azaz négyszáz méterrel többet, majd két perc topogás után.

Ha azt nézzük, a nettó futott időm, még így sem rossz.

Ha azt nézzük, elégett is lehetnék.

Ha csak velem fordul elő ez a malőr nem is háborognék.

Az viszont kifejezetten bosszant, hogy az ilyen hibát évek óta vétik a versenyzők, és most is bekavart ilyen hiba a végeredménybe is. Szóval, ha tudják, akkor mi a bánatos lótüdő nem késztet senkit arra, hogy egyszer végre tegyenek ellene. Mert nem olyan sok kéne hozzá… például már az is segítség lenne, ha a célkapunál ülő technikus látná, ha valaki kevesebb kört fut… és szólna. De úgy látszik, hogy két laptop összehangolása így az internet korában, még az űrtechnika fogalomkörébe tartozik.

malac.jpg

Mindettől függetlenül. Mára kidühöngtem magam.

Tudom, hogy ebben a történetben én is hibás vagyok, elvégre ötig elszámolni nem nagy kunszt… és tisztában vagyok vele, hogy jövőre is sokan elkövetik ugyanezt a hibát (még akkor is, ha olvassák e sorokat), mert technikai megoldásra nem számítok…

Mégis abban bízom, hogy jövőre is lesz Malacvágta. Mert, ha nem számolom félre a köröket, akkor ez egy igazán jó kis verseny. Még akkor is, ha körözős.

 

cipő: Asics Gel GT-2000

óra: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr178231668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása