Az idei nyári edzésekből annyira kimaradtak a terepen futások, hogy a relatíve rosszul sikerült NATO futás és a BSI Intersport terepfélmaratonja közé kellett valami.
Nézegettem a milyen túra esik október 23-ra, és persze ott volt megbízhatóan a Libanoni Cédrus 21 TT.
Ebből , szerintem, az elsőn is részt vettem. Az vicces volt. ...de azóta a Sarokkő Egyesület sokat fejlődött az itinerek terén.
Minden szempontból megfelelőnek tűnt. Egyrészt megbízható futóútvonalaknak tartom. A táv egy félmaraton. Mindez félúton a két verseny között. Ráadásul az októberhez képest ragyogó jó időt jósolt a meteo… és persze az is számít, hogy tartalmaz egy szakaszt a pirosból, amit ugye, egy héttel később szándékoztam koptatni. Nem mintha ismerkedni kéne az útvonallal, de az erdő mindig tartalmazhat meglepetést.
Egyébként a túra névadója a Libanoni Cédrus Budapest egyik kevésbé ismert nevezetessége, hogy a vendegvaro.hu-t idézzem:
A II. kerületben az Apáthy-sziklától nem messze található. A Kondor u. 5. sz. beépítetlen telek hátsó részén, kerítéssel körbevéve áll a védett fa.
A terület egykor Fedák Sári villájának parkjához tartozott. Sajnos sem a villának, sem a hajdani parknak még a maradványai sem láthatók, egyedül a fa tanúskodik a hajdan volt szebb időkről. Ez a 120 éves cédrus fajának egyik legidősebb példánya az egész Kárpát-medencében. Idősebb példányt csak a soproni Lővérekből, illetve az Alcsúti Arborétum mellől ismerünk. Magassága több mint 12 méter, törzskerülete pedig közel három méter. Megtekintését javasolt összekötni egy Apáthy-sziklához irányuló látogatással.
Tehát irány a Szépjuhászné (ami a rajt és a cél), gyors nevezés után már is kocoghattam a Hárs-hegyi körúton Nyék felé. Ott, azaz az Apáthy-sziklánál készült a nyitókép…
Az az igazság, hogy ezen a napon sokkal inkább a futásra koncentráltam, mint arra fényképezzek. Az utóbbit különben is megnehezítette, hogy az egynapos munkaszünet rengeteg kirándulót csalt a budaiba, én meg nem a tömeget szeretem fotózni.
Egy előnye mindenestre volt a sok kirándulónak, szoktam az előzgetést… ez szombaton még jól jött. Egyébként ezen a túrán is elhangzott valakitől, hogy
A kiránduló olyan mit a legtöbb gáz. Kitölti a rendelkezésére álló teret.
Azért egész jó tempóban jutottam el a cédrusig, amiről még soha, de soha nem sikerült normális képet készítenem. Most sem.
Viszont után a Vadaskerti-hegyre inkább gyalogoltam. Nem mintha nem futottom volna meg párszor ezt az emelkedőt, de ezen a napon nem ment. Az az igazság, hogy kissé túlöltöztem az eseményt, és dőlt rólam a víz. De a lassabb botozás, se igazán szárított…
Meg utána a menteszél sem lefelé a Hűvösvölgybe.
A Hűvösvölgytől Remeteszurdokig tartó aszfaltkoptatás általában unalmas. Láttad egyszer a Szeleczky kápolnát, a Szent-kutat… egyszer érdekes, de éves szinten is legalább tucatszor járok erre. Kicsit unom is néha…
…és akkor kinézek jobbra. Megállok. ...és visszamegyek gombát fotózni.
Nem az erdőben kattogtatok, hanem egy tök mezei utcán.
Aztán futás tovább, hogy majd az Örkény telefonfülkénél is, de ott annyian vannak, hogy inkább csak magamnak mondom a balladát a költészet hatalmától.
Még egy kis aszfaltkoptatás a kék négyzeten (ami nem is olyan rég még kék kereszt volt, de ezt most a veszett, kutyapárti aktivista mázolta át, ez hivatalosan is változott), aztán irány felfelé a Kecske-hátra a piros kerszten.
Meg kell mondanom, hogy ezt a szakaszt már akkor sem szerettem felfelé, amikor először jártam itt (azt hiszem a Budai 30-on), és ez, azóta sem változott. Viszont utána a piros sávon imádok futni a Petneházy rét felé. Bár a kövek néha megpróbálják megtréfálni a bokámat.
Egyszer még megálltam fotózni is. Ismét csináltam öt rossz képet (ez egy ilyen nap volt). Ez lett a legjobb:
De nem is a fotó a lényeg, hanem hogy mindjárt itt a Szépjuhászné, azaz a cél. Tulajdonképpen ez lenne a túra örömfutás szakasza, ha…
…valaki nem tolta volna az útba a Fekete-fej nevű szörnyűséget (na nem olyan szörnyű az!), amiről soha nem tudom eldönteni, hogy melyik oldalról utálom jobban felküzdeni magam. …vagy melyik oldalon utálok jobban lejönni? Mindegy is, áthámoztam magam.
A Hárs-hegy aljában, ahol a rövid táv is becsatlakozik ott az utolsó ellenőrzőpont. Kódot kell felírni, utána fel a Hárshegyi körútra, és azon irány a cél.
Sokadszor gondolkodtam el azon, hogy nem lenne-e kényelmesebb megspórolni negyvenméternyi szintet, és bekocogni a Szépjuhászné úton. Nos lehet, hogy kényelmesebb lenne, de az ember legyen becsületes, ha már teljesítménytúrázik. Így maradt a felírom, felkúszok, bekocogok verzió.
Kellett hozzá 2:53:08, de csak beértem.
No meg, levontam a konzekvenciát. Se az Intersport terepfélmaraton, se az idei Piros 85 nem lesz az az esemény, amire büszke leszek. [Pedig de! A Piros az lett!] De legalább futottam egy jót.
Mindenesetre, ha valaki épp ismerkedik a teljesítménytúrázással, vagy csak épp nincs kedve útvonalat kitalálni az edzéséhez, az nyugodtan menjen a Sarokkő túráira.
Az útvonal, ahogy az órám mérte:
A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:
