Furcsa lett ez a tavasz. Elmaradtak a versenyek, nem találkozunk a csapattársakkal, futócimborákkal, ellenfelekkel… szerencsére edzeni szabad, így divatba jöttek a „virtuális versenyek”, hasítanak a (bocs a kifejezésért) „szakaszhuszárok”, mert valahogy megpróbáljuk összemérni magunkat másokkal, ha már versenyen nem lehet. Persze ez azért nem ugyanaz.
Szakosztályunk, a PSE Túra- és Versenyszakosztálya is egy virtuális 10 kilométeres versennyel próbálta mozgásra ösztönözni a tagjait ezen a hétvégén. Aztán majd kiderül, hogy lesz-e folytatás. A verseny még javában tart, de Ökrös Zoli, (végre leírhatom, hogy) száguldó riporterként, megírta a saját futásának a történetét, amit gyorsan közreadok, mert, szerintem, motiváló.
Legkésőbb a karácsonyi bejgli-sokkból magához térve minden futó megkezdi az alapozást és (legalább) a tavaszi szezon tervezését. Az idei tavasz azonban valószínűleg mindenki számára másképp alakult, mint ahogyan eredetileg elképzelte. A koronavírus-járvány az élet minden területére rányomta bélyegét, sokkal komolyabb problémákat okozva annál, minthogy nem tudunk kedvenc vesenyünkön rajthoz állni.
Ugyanakkor legtöbbünknek a sport az életünk része, és sok minden más mellett most hiányoznak a tavaszi futóversenyek is. Nem mondanám, hogy egy virtuális verseny egy az egyben visszaadja egy több ezer fős esemény hangulatát, de arra mindenképpen jó, hogy kiszakítson kicsit a heti edzések körforgásából – ezúton is köszi, hogy kitaláltátok! Ezért aztán kapóra jött a PSE által meghirdetett 10k-s háziverseny. Gyorsan át is alakítottam a heti edzéstervet, hogy viszonylag friss lábakkal álljak oda a rajtvonalra. Mivel a tavaszi szezont már elengedtem, így nem mondanám, hogy sikerült a versenyre formát időzíteni, de sebaj...a verseny az verseny. A szokásos rajtközpontba BKV-zás, csapattársakkal pacsizás, rajtban visszaszámlálás elmaradt ugyan, de legalább a rajtidőpont rugalmas volt, és meg be is melegítettem egy 10 perces kocogással.
A versenypálya nyomvonala a már-már festői szépségű (se) Fogadó utca-Száva utca-Basa utca-Ceglédi út útvonalon húzódott. Elég nagy szélben rajtoltam, de igyekeztem a lépést tartani...jobb híján magammal. Az első kili egész jól sikerült, így a terv a továbbiakban az volt, hogy egyenletes tempóban tudjam magam mögött a távot. A szél továbbra is fújt, így a mosolyom nem volt annyira őszinte, különösen az utolsó 3 km-en, de ennek ellenére sikerült végig tartani az első ezer méter tempóját. Bár éljenző tömeg nem fogadott a 99-es busz Basa utcai megállójában, ahol a virtuális célvonal volt, mégis elégedetten álltam meg kifújni magam, hogy egy pár perces pihenő után továbbinduljak egy levezető kocogásra.
Táv: 10 km, Idő: 36:22, Átlag: 3.38/km
Őszig most biztosan nincsenek versenyek... legalábbis klasszikus versenyek, és bár márciusban nem voltam túl motivált, de most már úgy állok hozzá, hogy több idő van a felkeszülésre. A következő pár hónapban el lehet végezni azt a mennyiségi és minőségi munkát, amit egy versenyekkel tarkított tavaszi/nyári szezon nem tenne lehetővé. Reméljük, hogy szepteber-október-november folyamán valamikor újra ott fog állni a PSE sátor valamelyik verseny rajtterületén, és újra lesznek verseny előtt/utáni pacsizások!
Addig is jó egészséget és felkészülést kívánok mindenkinek!
