Valamikor volt a blogon már egy poszt arról, hogy nincsenek „csak” távok, hogy tisztelni kell a rövidebb távokat, mert bizony azokkal is meg kell küzdeni, ha az ember gyereke megpróbálja a maximumot kihozni magából.
Egyesületünk, a Pénzügyőr SE májusban két virtuális versenyt is hirdetett tagjainak, az elsőt hó elején 10 kilométeres távon, a másikat hó végén 5 kilométeren. Ez utóbbiról írt egy beszámolót az egyik versenyzőnk, Szabolcs, és ez a beszámoló nagyon rímel a korábbi posztra, hogy minden távnak meg kell adni a tiszteletet.
Nagyon megörültem, amikor először hallottam, hogy a 10 kilométeres távot követően 5 kilométeren is lesz lehetőség bizonyítani. Sajnos a tíz kilométeres versenyben nem vettem részt, ezt így utólag nagyon bánom, de talán majd legközelebb.
A tavaszi versenyszezon teljes kiesése miatt az utóbbi időben nem voltam túl motivált a futás irányába, ezen változtatott ez az 5 km-es kihívás. Korábban soha nem indultam ilyen „rövid” távon, rendszerint a félmaratonokon és maratonokon versenyeztem azt gondolva, hogy az az igazi kihívás. Most ezt a nézet megdőlt bennem rendesen megküzdöttem a távval, de úgy érzem összebarátkoztunk.
Próbaként (még versenyen kívül) május 20-án futottam egyet az NKE melletti 500 m-es rekortánon. Akkor 22:35 (Avg Pace: 4:30) lett az időm ami egy picivel alul maradt a korábbi legjobbamtól. Május utolsó hetében úgy terveztem, hogy 3 alkalommal fogom megkísérelni azt, hogy kihozzam magamból a legjobbat, végül 2 kísérletre volt lehetőségem a vasárnapi cudar időjárás miatt.
Május 26-án ismét az NKE melletti rekortánt választottam helyszínnek, úgy gondoltam az induláskori hűvösebb, felhős időjárás ideális lesz egy jó eredmény eléréséhez. Természetesen mire kifutottam a pályára (kb 2,5 km bemelegítésként) addigra a nap is előbujt és jó meleg lett… A bemelegítő futást követően hagytam pár percet szusszanni, majd nekivágtam a 10 körnek. Furcsa volt látni az órámon a pulzus adatokat, amik nyilván az egekben voltak, a tempót nem is figyeltem az órámon. Egyszerűen megpróbáltam érzésre megválasztani azt a sebességet amit nagyobb ingadozás nélkül tudtam tartani. A végeredmény 21:27 (Avg Pace: 4:16) lett ami nekem már PB volt, több mint 1 perccel javítottam meg a korábbi legjobb időmet, de úgy éreztem, hogy egy pici még van ebben a történetben.
Május 30-án a szüleimnél voltam Szabadszálláson, amikor a második kísérlet következett az ottani 400 m-es salakos futópályán. Az időjárással itt picit több szerencsém volt, kellemes hűvös idő volt. 1,5 km bemelegítés után hagytam ismét magamnak percnyi időt szusszanni, aztán nekivágtam a távnak. Pulzusmérő mellkaspántot nem is vittem magammal, igyekeztem érzésre kihozni magamból a legjobbat. A táv végére alaposan kifutottam magam és az eredményt visszanézve láttam, hogy sikerült ismét javítani az időmön immár 20:35 re (Avg Pace: 4:07).
Május 31. vasárnapra terveztem egy végső kísérletet immár nem körpályán hanem a környékben egy kevésbé forgalmas 5 km hosszú útszakaszt kiválasztva. Kíváncsi voltam, hogy egy hosszú egyenesen tudnék-e még javítani néhány másodpercet, de az első km megtételekor olyan szélviharban találtam magam, hogy esély sem volt értékelhető tempót futni ezért szépen hazakocogva nyugtáztam magamban, hogy a személyes rekordom egyenlőre az előző napról származó 20:35 marad 5 km-es távolságon és ezzel az eredménnyel veszek részt a PSE által kiírt virtuális versenyben is.
Összességében nagyon örülök annak, hogy ez a kis virtuális bajnokság kizökkentett a futás szempontjából demotivált állapotomból és megmutatta, hogy mennyire más és mennyire jó is tud lenni egy rövidebb táv gyorsabb teljesítésének a kihívása.
Azt hiszem mostantól felveszem a repertoárba az 5 km-es versenyeket is! Számomra nagyon nagy élmény volt azzal kísérletezni, hogy vajon mennyire tudom megközelíteni az egyéni teljesítőképességem határát és figyelni azt, hogy a már feltöltött időeredményeket nézegetve kb. hol helyezkedek én el.
Annyit azért elárulhatok, hogy ezzel az idővel Szabolcs az ötödik lett a negyvenhárom fős férfimezőnyben.
