A lábaddal futsz, vagy az órával? – azt hiszem, valami ilyesmit kérdeztem kissé nagyképűen a Kedvestől pár évvel ezelőtt… amikor azt találta mondani, hogy azért nem ment jól a futás, mert nem volt GPS jel. Most jött el a mea culpázás ideje. Bocsi!

Szívás. Ezt írnám, ha egy szóval kéne összefoglalnom a szombati terepfutást Törökbálinton. Mert engem mindig meg tud lepni a terep. És mindig olyankor, amikor azt hiszen, hogy kezdek otthonosan mozogni ebben a műfajban.

Persze most kezdhetném azzal, hogy az elmúlt két hétben azért nem írtam egy sort sem, mert nem akartam senkit bosszantani a parámmal, hogy az eddigi legrosszabb eredményű Imre-Lőrinc előtt állok.

Most volt az a pont, hogy kénytelen voltam egy új órát beszerezni, mindenféle hárombetűs applikációval, mint HRM, meg GPS. Igen kénytelen! Most egy villanypásztorral járok futni.