Nem is tudom, talán ott kéne kezdeni, hogy mennyire hirtelen jött az áprilisi tél (elvégre Óbudán, az még tél volt) után az áprilisi nyár. Két nappal a Vivicittá félmaraton előtt éppen ott tartottam, hogy erősen át kéne értékelnem a kitűzött 1:47-es befutót, mert a hirtelen jött meleg könnyen…

Persze most kezdhetném azzal, hogy az elmúlt két hétben azért nem írtam egy sort sem, mert nem akartam senkit bosszantani a parámmal, hogy az eddigi legrosszabb eredményű Imre-Lőrinc előtt állok.

Ilyen lenne, mint ez a kilencedik, egy ideális hét. Legalább három futással, egy görkorival. Az utóbbiból kettővel még jobb lenne. Amire azt mondanám, hogy a legideálisabb, de olyan, hogy legideálisabb nincs. Valami vagy tökéletes, vagy nem, oszt jó napot.

Barátkozom a villanypásztorral. Igen ezután is így fogom hívni, mert utálom a hárombetűs szavakat. Az meg, hogy GPS, HRM, óra, nálam halmozottan hátrányos helyzetet jelent. Tehát marad a villanypásztor.