Túl voltunk az első napon. Órák óta szerettünk volna egy kávét inni, normálisan kezet, arcot mosni, de még mindig semmi se volt nyitva.

Fura érzés a másik oldalon lenni. Eddig is sejtettem, hogy legalább olyan erőfeszítést igényel, mint versenyezni, de most már tudom is. Pár hónapja egy beszélgetés során rávágtam, hogy „Persze, hogy elmegyek kísérni! Főleg, ha a Dolomitokba mész, de Ausztriába is szívesen. Csak szólj, hogy mikor!”