Reggel a sötétben baktatok fel a Gellért-hegyre a Sziklatemplomhoz. Nevezés, csomagleadás, és rajt… jönnek az ismerősök, félig viccesen, félig komolyan azt mondom, hogy a cél az eggyel korábbi komp. Ez is egy olyan dolog, amiről inkább hallgatni kellet volna, mert kimondva ijesztő volt.

Keresem a szavakat. Valamiről, ami rossz sokkal könnyebb írni, mint valamiről, ami jó. Márpedig az az érzésem, hogy az év egyik legjobb túráján volt szerencsém megtenni olyan hetvennégy kilométert, alig tizenkét óra alatt.

"…és akkor tarolt a jég." Azt hiszem, ezzel a mondattal lehetne a legjobban körbeírni, azt hogy hogyan is éltem meg a decembert. Várt túrák maradtak el, vagy helyeződtek át a pusztítástól mentes útvonalakra. Eredetileg minden hétvégére volt valami tervezett túra, de két túra…