Na, azt a tegnapi jég törést, nem kell túl komolyan venni. Nem valami hatalmas nagy rianás volt az, csak amolyan repedés. Hajszálrepedés. Repedésecske…
Pedig lehetett volna a nagy áttörés is, de elbénáztam.
Nem tudom ki hogy van vele, de én még két hónap után nem érzem a sebességem. Mondjuk görkorizás közben is tudok egy két kilométer per órát tévedni, de ugye ott azért mégiscsak más.
Elgaloppiroztam magam az elején ma reggel. Mást csinált a lábam, mint amit az agyam elhatározott. Gondoltam békés tempóban kitrappolok a pályáig és a tegnapi tizenegy kőr helyett futok tizenkettőt. Mondogattam is magamnak, hogy nem kell sietni. Nem kell sietni. Ráérünk…
És nem is siettem szerintem.
Csendesen köhögtem időnként a kandallók füstjétől, amit egy-egy szellő lenyom a házak közé, de nem siettem. Különben se lehet köhögve rohanni.
A pályán béke és nyugalom. Egy nő futotta az utolsó körét, de gőzöm se volt, ki az. A téli futószerkókat m ég szoknom kell, mozgásról meg ne ismerem fel a sporikat. Azután beszállt az autójába. Így már könnyű…
Én meg csak körbe-körbe. Szerintem méltóságteljes visszafogott tempóban. A kilencedik körben a szokásos szétesés. Igaz, nem a nyolcadikban, hanem a kilencedikben, de akkor is…
Fájás, szúrás, zihálás… Két levezető kőr.
Szóval nem tört meg a jég, csak megrepedt.
táv: 3,05 km
idő: 00:17:18
átlagsebesség: 10,58 km/h
csúcssebesség:: 15,7 km/h
