Ki korán kel… ja ez most nem az. Nem ki korán kel, hanem ki későn fekszik… Úgy tíz hónappal ezelőtt voltam először teljesítménytúrán. Most jött el az első éjszakai TT ideje.
Előre kell bocsájtanom, hogy perpillanat úgy érzem, hogy ebből nem nagyon lesz rendszer, és ez nem a rendezők, vagy a túratársak hibája, hanem szembe kell néznem a saját korlátaimmal. De erről majd menet közben. Nem is olyan régen írtam, hogy ahhoz képest, hogy a kerületben laktam évekig, nekem a Merzse-mocsár ismeretlen terep. Nappal is… nemhogy éjszaka. Most legalább úgy indultam neki, hogy tudtam, homokra számítsak… Halkan jegyzem meg, hogy a múltkor még nem volt ekkora az a homok.
Szóval megvolt az első éjszakai túrám a Merzse-mocsár éjszakai 10 (0 MTSZ pont, rendező: a Rákoskerti Lemaradás Turisztikai és Sport Egyesület, Földi János, és Bernátné Nagy Katalin).
[Igen, a 10 kilométer, a maga 70 méternyi szintemelkedésével 0 pontos… illetve, hogy az MTSZ minősítési szabályzatát idézzem a 20 pontot el nem érő egynapos túrák és városnézések nem értékelhetők,de a Budapest-kupába csak ér egy pecsétet…]
No, elég a mellébeszélésből, lássuk a túrát… amihez a címmel és a jelvény képével ellentétben nem is kellett denevér üzemmódba kapcsolni.
A választott tíz kilométeres táv, igazi családi program, ezt már az indulást követően is észre lehetett venni, rengeteg gyereket hoztak. Mondanám, hogy a környékbeli túrázók, de gőzöm sincs, hogy ki volt környékbeli.
A szintemelkedést gyakorlatilag egyből letudtuk a Merzse felé a Vida-dombon. Nem egy veszélyes történet könnyen kocogható, bár azt nem javasolnám senkinek, hogy sötétben a dombon lefelé futni kezdjen… abból könnyen gurulás lehet…
Gyakorlatilag az első három kilométeren nem kell a fejlámpa, városi, jó, kertvárosi környezet, a közvilágítással, ahogy illik.
Halkan jegyzem meg, hogy ugyan az itiner leírása alapján tényleg csoda kellett volna ahhoz, hogy az ember eltévedjen, azért nekem jobban esett volna, némi lemosható jelölőfesték használata… különben sem szeretek itinert olvasni, lámpafénynél ez fokozottan igaz.
Három kilométer kellett ahhoz, hogy átérjünk a mocsárhoz. A Merzsén kijelölt hat kilométeres útvonal gyakorlatilag eltéveszthetetlenül volt kijelölve. Sokkal erősebb tempóban is meg futhattam volna, ha… ha nem vagyok vaksi. Ezt már mondtam párszor, hogy a fény és az útviszonyok erősen befolyásolják a teljesítményem. Ha nem látok rendesen, vagy túl szűk a hely, akkor nem merek tempósan futni.
Fejlámpa fényénél keskeny ösvényen… Hmmmm? Szerinted kedves olvasó?
Igen, jól sejted. Nem igazán mertem futni… Nem mondom a szekérúton akár sétálni is lehetett volna lámpa nélkül (tették ezt nem is kevesen), de a futáshoz már kellett a lámpa. Itt azért már magabiztosabban tudtam kocogni.
Be kell vallanom, hogy a hetedik kilométer magasságában már teljesen biztos voltam abban, hogy a rövidebb táv jó választás volt. Homokból ennyi pont elég volt… és az éjszakából is, mert bármennyire jó buli egy-egy éjszakai esemény, az én biológiai órám jobban szereti, ha korán indulok futni és korán kerülök ágyba… Nem az én műfajom az éjszakázós…
Igen, ez a második ok, amiért nem fogok sűrűn éjszakai eseményekre menni, de aki szereti az éjszakázást, azoknak csak ajánlani tudom. Ráadásul az éjszakai Merzse tömegközlekedés barátnak is mondható.
Kár, hogy a tanösvény megnézéshez majd nem árt nappal visszamenni.
A szervezőket, a frissítő és ellenőrzőpontokat csak dicsérni tudom.
És akkor lássuk a szentháromságot. Az itiner kiegészítve a térképpel 3 pont, ha bonyolultabb lett volna az útvonal, akkor kettő… pedig tartalmazta, amit elvárok egy itinertől, csak nem könnyen áttekinthető táblázatban. Az útvonal… na, itt meg vagyok lőve, nekem az öt ponthoz kellett volna az a pár felfestett nyíl a „városi” szakaszon, de eltévedni még így is lehetetlennel határos feladat lett volna… na jó, ez inkább 5, mint négy. Frissítés… ez gyakorlatilag a luxus szintet közelítette. Tíz kilométeren ennek a fele is sok lett volna. Természetesen ez 5 pont. Összesen: 13 pont a 15-ből.
Ha valaki családi kirándulásra vágyik az éjszakában, akkor a következőt ne hagyja ki.
