Lassan, de biztosan jön az ősz… azaz az az időszak, amikor nagy eséllyel nem forró gőzben szaladgál az ember, már, ha a hegyeket koptatja. Egyre több futás, és a gyaloglás, lassan újfent csak belegyaloglássá válik. Jó is ez, már, ha nem süllyedünk el a sárban, vagy de erről a vagyról majd legközelebb…
Szeptember első hétvégéjén hirtelen nagy lett a választék programban, versenyek, teljesítménytúrák… Hezitálás helyett jobb, ha az ember a tapasztalatai alapján választ valamit. Ha már nem lehet ott mindenhol, ahol szeretne. Szombaton a Budai piros és Budai kék tapasztalatai alapján úgy éreztem, hogy a Tündér 28 teljesítménytúrával (MTSZ pont: 64,5; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság)
Ezek a hatvan pont körüli túrák azok, amiket mostanság élvezek... bár a végigfutást nem vállaltam be, de úgy gondoltam, hogy cca öt óra elég lesz rá. Már, ha csak a lejtőkön kocogok.
Az az igazság, hogy a tavalyi őszhöz képest sokat lassultam, köszönhetően az időközben és nagy nehezen felszedett öt-hat kilónak, amitől viszont jobban érzem magam a bőrömben. Már, ha nem futok. Az biztos volt, hogy az első kilométereken fel a Disznófő mellett még véletlenül sem szándékozom futni…
Az első meglepetés már maga az itiner volt. Pont a Budai kék kapcsán mondtam, hogy milyen könnyen kezelhető minimalista itinert csináltak az Ösvénytaposók. Hát ez most kissé szövegcentrikus lett. Ráadásul a táblázatos részből (szerintem véletlenül, de) kimaradtak a jelzések az első két ellenőrző pontig...
Az mondjuk az nem ennek köszönhető, hogy az Anna-rét alatt nem váltottam a zöld sávról sárga keresztre, és majdnem kihagytam az első ellenőrző pontot. Az csak a szokásos bénázásom. Némi hibaküszöbölés után a megfelelő úton voltam.
Majd gyors segítség a Normafánál.
Nem kértem, adtam. Van az a látszólag érthetetlen helyzet, amit a rutintalan túrázó képvisel, amikor tudja, hogy jó helyen van, azt is sejti, hogy merre tovább, de az hogy nem a vakvilágba megy, hanem próbálja a túra útvonalát tartani… az összezavarja. ez különben nem az erdő közepén megfigyelhető állapot, hanem az általában evidenciának tekinthető helyeken. Áll a zebránál szemben a régi síházzal, és nem találja a zöld jelzést, amiről tudja, hogy valahol ott van, de…
Szóval kivételesen én segítettem.
Kocogás a Széchenyi hegyig, majd beszélgetős baktatás a zöld háromszögön. Nekem jól jött, hogy akadt útitárs az Úti Madonna kápolnáig. Kissé elveszettnek éreztem magam. Talán az éjszakai Gyermekvasút az oka…
Frank-hegy, Kő-hegy… hogy ide milyen ösvényen vezettek fel…
Jól követhető útvonal, néha szalagozással erősítve, néha elbizonytalanodva… hogy utána olyan helyen mentsen meg [szó szerint!] a szalagozás, ahol biztosan letértem volna az útról.
Tulajdonképpen értem én, hogy nem terepfutás, és nem lehet mindent szalagozni. Nem is arról szól a történet. Az én nagyobb keverésem figyelmetlenség volt, de többektől hallottam, hogy bizony nekik az evidens, az nem mindig volt evidens.... Persze tudom, ha majd a rutin meg az évek…
Az előzetes tervnek megfelelő tempóban haladtam a Sorrento szikláiig. Végre először voltam egyedül. Megálltam, gyönyörködtem...
Viszont utána sárga sáv. Mondtam már, hogy a sárga sáv a halálom? Főleg ez a rész… Azt hiszem meg kéne tanulnom túrabotot használni.
Mondom használni. Azért, hogy hadonásszak vele, azért felesleges.
Kis kitérő arról, hogy miért nem szeretem a szöveges itinert. A Sorrento után az óra ledobta a jelet. Nem nagyon, csak kicsit… viszont nem tudtam, hogy kb mennyi lehetett a távolság, ami így kiesett (utólag számolva cca 200 méter), de a két szakasz közti távolságra így nem mertem alapozni. Az itiner meg azt mondja, hogy
pár kanyar után balra rátérünk a piros sáv jelzésre
Az a „pár kanyar” az uszkve két kilométer! Én meg izgulok, hogy hátha benéztem valamit.
Piros sáv, Végvári-szikla. Innen már sima ügy. Gondoltam én. Társaságot is kaptam egy sráccal kocogtunk békésen Makkosmáriától… Aztán begörcsölt a gyomrom. Mindezt húsz kilométer környékén. Szerencsére az utolsó előtti ellenőrzőpont egyben frissítő is… pár ropi, és némi szörp helyrebillentett. Irány a János-hegy.
Itt talán a feltúrt játszótér miatt, vagy csak az evidencia kavart be, ismét néhány túratársat kellett útbaigazítani a zöld háromszög felé… és szinte egyen út vitt a célig.
Azért a 4:05-ös idő meglepett, főleg, hogy tudom, hogy szöszöléssel beszélgetéssel, meg az óvatos kocogással minimum fél órát vesztettem. Rosszabbra számítottam, de ezek szerint tényleg itt az ősz, és lassan a futás is menni fog…
mint az elején céloztam rá, nekem ez az itiner annyira nem jött be, mint az egyszínű túráké, plusz volt az a kis hiány az első két ellenőrzőpontig a táblázatban, ami viszont a második ellenőrző pont után majdnem tökéletes. Szóval én a hiányt gépelési hibának tekintem, és 4 pontot adok az itinerre. Az útvonal, szintén érdekes baleset. Többektől hallottam, az útvonal evidensnek gondolt részeivel akadt gondjuk (nem csak a 28-as távon, hanem a 14-esen is). Erre szerintem nincs jó megoldás.
Bár, itt jön az itiner. Nekem a kéken a minimalista térképvázlat sokkal többet segített a csomópontokban, mint itt a térkép. Azon sokkal követhetőbbek voltak a jelzések. És mivel, engem a szalagozás megmentett az eltévedéstől is. 4 pont. Frissítés: 5 pont. Azt be kell látnom, hogy húsz kilométer felett szükségem van rá. Összesen: 13 pont a 15-ből.
Jól futható, kezdőknek egyedül okozhat meglepetést... de nagy gond szerintem nem lehet.
Azon mosolygok, hogy az Ösvénytaposók három túráján, három különböző típusú itinert láttam… vajon a Budai sárgán lesz-e negyedik variáció?
