Tavaly a Gercse volt az első találkozásom az Ösvénytaposókkal. Akkor még azon gondolkodtam, hogy egyáltalán mit keresek én itt, hiszen én nem vagyok terepfutó… csak olyan terepen is futkosó.
Közben eltelt egy év, és én 34 teljesítménytúrán futkorásztam. Hol gyorsabban, hol lassabban. Igazából az Over Prirosra tervezetem, hogy arról írok, milyen is másodszor ott lenni, de az kimaradt.
A Gercsét már nem akartam kihagyni. Kellemes futás volt tavaly. És a nevezésnél, amikor azt kérdezték, hogy "harmincöt?", akkor rábólintottam, hogy igen, holott én csak tizenötöt terveztem futni. Így tulajdonképpen Gercse 35 (MTSZ pont: 69,3; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság, és Petróné Felleg Annamária) sem számít duplázásnak.
Mint már többször említettem be vagyok lassulva, így leginkább azt az időt határoztam meg magamnak, amin belül le szeretném tudni a ködös őszi időben ezt a cca 33 kilométert. Adtam magamnak maximum 280 percet. Az azért sokat elmond, hogy mennyire amatőr vagyok az erdőn-mezőn futkosás műfajában, hogy ez lett (már a nehézségi foka alapján) az idei ötödik.
No de vágjunk is bele abba, hogy bár tavaly arról álmodoztam, hogy idén már (ha nem is simán, de) fel fogok szaladni a Nagybányai lépcsőn. Nos, meg sem próbáltam… Jóval óvatosabban vágtam bele az útba, mint tavaly. Persze fent az Apáthy-sziklánál már ismét kocogtam. Kivételesen, még a kanyart sem néztem be a zöldön, így szinte simán jutottam az Árpád-kilátóhoz. Azt a lépcsőnél jobbrá-t még memorizálnom kell.
A Fenyőgyöngyénél (illetve az erdészháznál) sem vitt el a rutin a zöldön, mondhatni lazán érkeztem az első ellenőrző ponthoz. Panorámakör… majd a sárgán tovább Kötők-padja, Rózsika-forrás…
Ez az egyik olyan szakasz, ahol valahogy mindig találok okot rá, hogy ne csak a talpam érintse a földet. igen sikerült két alkalommal is letenyerelnem. Elvégre sárga… Shazbat!
A Paprikás-pataknál ki kellett használni a lehetőséget, hogy turistamentesen értem oda. Itt általában tömeg szokott lenni… Most viszont ki tudtam sétálni, egyedül!, a Budai-hegység egyetlen vízesése fölé… na nem egészen fölé, de majdnem.
Kerek-hegy, Remete-hegy… tulajdonképpen megnyugtató tempóban haladtam, és túl voltam az első aggódásos akadályon, a kötők padján, de a második a Remete-hegy… nekem ez, a kerek-hegy felől érkezve, túl meredek lefele.. Ráadásul az ősz az olyan, hogy amíg futok, na jó, kocogok, addig a menetszél elfújja a belőlem áradó párát, de ahogy lassabb tempóra váltok, az egész a szemüvegemen landol. És azért lássuk be, hogy nem biztos, hogy szemüveg nélkül legyőznék egy vakondot ha távollátási versenybe kezdenénk. Nagyjából mindenki visszaelőzött, akit a megelőztem az előző húsz percben. Még szerencse, hogy nem volt tömeg.
Leértem. Innen kellemes kocogás a szurdokban, majd a túra egyetlen úttévesztése. A Máriaremetei templomnál lekeveredtem a kékről, rossz oldalról kerültem meg a templomot, de gondot nem okozott.
Gercse felé viszont már fáradtam. És baromira nem volt kedvem az Újlaki-hegyhez. Szerencsére előtte még ott a templom Gercsén. Mostanság teljesítménytúrán 25 kilométer után frissítek. És nagyon jól esett a meleg tea. Nagy levegő, irány a szalagozás…
Néha nem árt lefelé nézni virágzik a novemberi ibolya...
...aztán megint a sárga. Itt jött a harmadik szakasz, már lefelé, amitől tartani szoktam. Valahogy nem volt vidám, de jobban ment, mint vártam.
Aztán irány a Libanoni cédrus. Örömmel konstatáltam, hogy a nyéki polgárok nagyszerű képviselőjével, és a két ebbel, ami ugye "csak a futókat és a kerékpárosokat támadja", nem találkoztam. Nem mondanám, hogy hiányzott…
Megcsodáltam, hogy a Kondor út és a Páfrány út sarkán épülő csoda eredményeképpen lett egy szép kerítés, és egy szarrá tört járda…
Bekocogtam a célba. 4:17:53 Az tulajdonképpen nem rossz… sőt… [de négy órán belül szebb lett volna.]
Jövőre kicsit később indulok és megpróbálok gyorsabb lenni… Tulajdonképpen minden adott hozzá, az útvonal nagy része jól futható.
FF, azaz az értékelésem. Az itiner mint olyan, pont az, amilyet szeretek. Az ellenőrzőpontokon belüli szakaszokkal, távolsággal, szinttel, jelzésekkel: 5 pont. Az útvonal tökéletesen követhető, ahol kellet ott volt a szalag, csak elbambulva lehetett letérni róla (nekem sikerült): 5 pont. Frissítés: 5 pont. És az új szempont, az ottfelejtési faktor, azért 4 pont, mert a nevezésnél nem kértek telefonos elérhetőséget (adni úgy is az adná csak meg, aki akarja) Összesen 19 pont, a húszból.
Ezt jövőre ismételni kell! Kedvet csinál a terepen futkosáshoz.
