"…és akkor tarolt a jég." Azt hiszem, ezzel a mondattal lehetne a legjobban körbeírni, azt hogy hogyan is éltem meg a decembert. Várt túrák maradtak el, vagy helyeződtek át a pusztítástól mentes útvonalakra.
Eredetileg minden hétvégére volt valami tervezett túra, de két túra különösen. Az egyik azért, mert számomra az volt a 2013-as év leghangulatosabb túrája, a másik egy eltévedés miatt lett volna visszavágó.
Hát így most nem a Mikulás nem várt (igen, ez volt számomra a leghangulatosabb 2013-as túra). Viszont bevallom a HavaZoo is csak azért nem maradt ki, mert így tűnt a legegyszerűbbnek leadni a Budapest Kupa igazolófüzetét. Ez lett a 21. túra… a XXI. kerületben… igazából nem vágytam Csepelre, illetve csak a strandra.
Szóval, mint a neve is mondja a HavaZoo „állatos” túra (eredetileg) egy Oroszlán (13 km) és egy Farkas (20 km) távval. Nos 2013-ban az Oroszlánt sikerült egy benézett balkanyar miatt 19 kilométerre kibővíteni… Járt volna a visszavágó, de… Így lett a 2014-es HavaZoo-nak új távja és útvonala, hivatalosan állatnév nélkül, de szerintem nyugodtan hívhatnánk Hattyúnak. Szóval HavaZoo 13 (MTSZ pont 23; rendező: Sarokkő Egyesület).
A Sarokkő túráiban én határozottan értékelem, hogy Tiborék igyekeznek tanulni a hibáikból. Ezért is lettem volna kíváncsi, hogy az előző évhez képest miben változott az itiner. Mert ne szépítsük a dolgot, a itiner szintjén tudnak meglepetést okozni, még olyan területen is, amelyről úgy gondolom, hogy ismerem, legutóbb a Viharbükk túra kapta meg azt a résztvevői minősítést, hogy a névadás a "hol a viharba’ vagyunk?" kérdésen alapult…
Hát a kényszerből áthelyezett HavaZoo résztvevőit az eltévedés veszélye nem fenyegette…
Részemről én annyit futottam ezen az útvonalon, hogy az itinert csak az ellenőrzőpontokon vettem elő. Tulajdonképpen kellemes útvonal ez a Ráckevei Dunaág mentén… csakhogy, ott volt benne az a qrva komp, amit megértenék, ha nem félúton lenne a két híd között, azaz lássuk be, komp nélkül, is max tizennyolc kilométer lenne az út… azért síkon ez nem túl sok plusz.
Aztán meg télen nem olyan élvezetes a Duna-parton álldogálni és várni a kompot, amin egy balfék szedi a jegyért a pénzt…. Döbbenetes volt, hogy a Molnár szigettől tizenöt méterre a vízen ring az alkalmatosság, állunk rajta, mint az a bizonyos a lakodalomban... mert az a mulya kompos, nem tudja, hogy kitől szedte be a viteldíjat.
Általában ritka az az alkalom, amikor leállítom az órát, hogy nettó időt mérjek, mert nincs értelme. Rajtam múlik, ha megállok, megállok. Itt pont azért bosszantott, hogy egy tulajdonképpen rövid távú túrán húsz percet kell elpöcsölni a kompozás élménye miatt, amiért még pluszban kellett fizetni. Lássuk be, az így 1.190,- forintosra emelkedett túra költség… ezért a 13 kilométerért…
Mindezt leszámítva, ismét élveztük a túrát. Bevallom én eredetileg titkon reménykedtem benne, hogy legalább az egyik Csepelre menekített túra érinteni fogja a Tamariska-domb természetvédelmi területét… igaz, azzal meg az a baj, hogy az oda, meg a visszaút, városi séta…
…és akkor értékeljek: Az itiner, mint olyan…. nem tudom. Elvből nem adok öt pontot olyanra, amiben nincs táblázatos leírás, ami viszont ezen a körön tulajdonképpen tök felesleges lett volna, ezt azért én is belátom. Egyezzünk ki 4 pontban. Az útvonal: tökéletesen követhető volt a felfestésekkel megerősítve, de a kompozást nem tartom akkor élménynek, mint amekkora izének… 4 pont. A frissítés: nekem ilyen távon nem kell, viszont a célban jól esett volna a hideg üdítő helyett inkább valami meleg tea. Így 4 pontot. Ottfelejtési faktor… 5 pont, a szervezők nem nagyon adtak esélyt az ottfelejtődésre. Összesen: 17 pont a húszból.
Jövőre visszavágó.
Remélhetőleg víziszárnyasok nélkül.
