Az mondják, hogy a hagyományok fontosak. Meg azt is, hogy ez különösen igaz az ünnepi, vagy ünnepekhez kapcsolódó hagyományokra… mondjuk, azt nem tudom, hogy hány alkalom után tekinthető valami hagyományosnak. Itt van példának okáért a Húsvét...
Nagyszombaton, már évek óta a Rákoscsabai terep félmaraton a program, hétfőn meg az ember a tojással van elfoglalva. Akarom mondani a Tojás túrával. Az előző két évben a 30/A távokat választottam, nem véletlenül, de idén valahogy mégis a teljes, azaz a Tojás 40 (MTSZ: 85,4 pont; rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete) került terítékre.
Útvonal logisztikai dilemma, avagy a VOLÁN társaságok dícsérete
Már tavaly is szemeztem a teljes távval, de attól tartottam (mint utóbb kiderült jogosan), hogy Telkiből a vissza a városba, köszönhetően az óránként járó Volán busznak… nos, az nem egy egyszerű baleset. Valahogy soha nem tudtam értékelni a Volán társaságok heringesítére hajlamos menetrend szervezési szokásait. Komolyan nem hiszem, hogy legalább egy olyan ember üldögélne a Volán döntéshozó helyén, akinek eszébe jutna a forgalmat elemezni, és ha tizenkilenc éve húsvét hétfőn Telkiben tömeg van, akkor a huszadik évben eszébe jutna plusz két buszt beállítani… Mondjuk, előre tudom a hivatalos választ, ha a szervező jelzi… Bevallom én nem hiszem, hogy a Volánnál ez bárkit is meghatna. Hát ezért mentem tavaly is csak Solymárig, ahonnan a BKV szállít emberibb körülmények között.
Ebből a haza utat mindenki sejtheti.
Kezdhetném persze azzal is, hogy hűvös reggelen indultam el nevezni... de ez szerintem senkit nem hat meg. Max az, hogy a szombati rosszullétnek már nyoma sem volt.
A túra útvonala a végig a zöld sáv, így az itinerre csak annyiban lett volna szükség, hogy megtudjam, melyik pont mikor nyit, de ez a 8:20-as indulásnál több volt, mint felesleges. Nincs bennem rakéta.
Annyira nincs, hogy eddig ez lett a leglassabb tempójú Tojás túrám. Igaz, ez annak köszönhető, hogy a „városi” szakaszon nem akartam kimeríteni magam, hanem egy összességében futósnak nevezhető átlagtempóval (az nálam 8’00” alatti tempót jelent), akartam mindössze Telkibe érni.
Az kerekítve a cél: 5:15:00
Aszfaltkoptatás. Először irány a Martinovics-hegy utáni kicsi erdő, és megint aszfalt a Széchenyi-emlékhez. Mielőtt a Dianáról átmentem a Tündér utcára próbáltam jelezni az előttem haladóknak, hogy ne menjenek tovább… igaz, hogy az is… nem hallották meg. És a Tündér utcában ott volt a meglepetés ellenőrzőpont. Mondjuk MTVE túrán számolni kell a meglepetés pontokkal… Talán visszamentek.
Széchenyi-emlék. Pecsét. Normafa, az engem csak a szokásos fotó miatt érint.
Mondtam már, hogy október óta tart a Hármashatár-hegy a Normafától projektem?
Végre terep. Disznófő… Tündér-szikla… A Budakeszi úttól megint aszfalt, benne a Battai lépcsőtől a Nagybányai lépcsőn át az Apáthy-sziklához vezető szakasz, amit nem kevesen átkoznak rendszeresen. Kissé combosan emelkedik.
Sokan azért nem szeretik a zöld sáv jelzést a Budaiban, mert sok benne az aszfalt. Bevallom engem nem zavar, amíg elegendő erdő is jut a túra útvonalára.
Az Apáthyn kivételesen virágot fotózok a Lipótmező házai helyett, és kocogok tovább az Árpád-kilátóhoz.
Lejjebb már a Szépvölgyi út mellett a hagyományos frissítőpont. Megállok inni, sőt még valami kandírozott gyümölcsöz is sikerül magamhoz venni. Nézem az órát és terv szerint vagyok… Az út feléhez kellett kettő és fél óra. Ígérek magamnak Solymáron egy kólát, és haladok tovább.
A Szarkavárig lényegében eseménytelen az út. Leszámítva a második meglepetés ellenőrző pontot a Csúcs-hegyen. A Szarkavár előtt megállok fényképezni, amikor meglátom ezt a kőből rakott izét a festett zászlókkal. Ennek biztos, hogy van neve, meg funkciója, csak éppen nekem nincs róla halvány segéd fogalmam se, hogy mi az. Viszont szép. Szerintem. Ez elég egy gyors fényképhez.
Lefelé a vedégmarasztaló, szinte (mondom, szinte!) kiszáradt. Mindenesetre már a dagonyától nem kell tartani.
A Kocsma Galériában megiszom a megérdemelt kólát és nekiindulok a maradék tucatnyi kilométernek.
Kivételesen egy lélek sincs a templom előtt, de nem a húsvéti dekoráció megörökítése végett állok meg, hanem a Búsuló Krisztus szobor miatt. Ezt már régóta szeretném lefényképezni... csak valahogy mindig állnak előtte a népek, ha arra járok.
Sejtem, hogy nem olyan eget verő kuriózum, de nekem ritkaság, mert nem igazán emlékszem, hogy láttam volna hasonló ábrázolást.
Azzal, hogy Solymáron kiszállt a 30/A és a rövidtáv, megfogyatkoztak az úton levők. Időben jól álltam a tervhez képest, így nem erőltettem meg magam a zsíros-hegyre menet. Lefele, már Nagykovácsiban beértem az egyesületi különítményt. Pár méternyit sétáltam velük, majd futottam tovább.
Úgy emlékeztem, hogy még egy vagy két kaptató vár rám, de semmi vészes. Kivételesen az Csergezán Pál sírhelynél sem rontottam el a kanyart, mint például tavaly a Budai 50-en… aztán megláttam Telkit.
Hozzá kel tennem, hogy az útfelszíni felfestések, lényegében még a jelzést keresést, figyelést is feleslegessé tették.
Telki, kocsma, cél… 4:54:53
Vártam a többieket, meg a buszt. A többiek remekül időzítettek a menetrendhez. Pont két perccel korábban álltak be a megállóba, mint ahogy a busznak kellett volna érkeznie. És pont húsz perccel álltak be korábban a megállóba, mint ahogy a Volán járata begördült. Mondjuk ebből is látható, hogy a Volán társaságok járatai a hagyományt jobban tisztelik, mint a menetrendet.
Az megvan, hogy közös menetrend keresője lesz a VOLÁN-nak a MÁV-val? Madarat tolláról…
Jövőre szerintem visszatérek a 30/A távhoz.
Itiner: Rossz szavam nem lehet, még, ha nem is használtam Útvonal: No komment, csak 5 pont. Frissítés: Nekem pont elég volt így. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.
Pontozható plusz: A csomagszállítás még a rövidtávon is van. Futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabb sebességre nyitó pontokkal (az egyetlen 6 km/h sebességre nyitó pont a Széchenyi emlék, amihez masszív kaptató vezet…) Track nincs, vagy csak én nem találtam. Összesen: 18+2 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 2;
ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;
a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül); Jut eszembe, ebből a zsákból, vagy van jobbos és balos és én rosszat vettem, vagy… és ha hozzáveszem a tépőzáras derékhevedert, akkor maradjunk annyiban, hogy a tervező még életében nem túrázott. Sütne inkább baguettet!
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
