Kettős érzéseim vannak. Hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi minden kavarog a fejemben a vasárnapi túra kapcsán. Persze leginkább azért, mert, ahogy egyre több mindent látok, vagy látni vélek, a teljesítménytúrázás kapcsán, úgy jövök rá, hogy mi mindent nem veszek figyelembe egy-egy vélemény megalkotása során. Még szerencse, hogy a vélemény, amúgy szubjektív műfaj.
Itt van kapásból a vasárnapi Dupla masni (MTSZ: 41 pont; rendező: Sarokkő Egyesület), amit úgy általában dicsérni fogok, mert az itiner jó, az útvonal jól követhető… és bár mindenben megfelelt a szempontjaimnak, ugyanakkor nem én vagyok ennek e túrának a célközönsége. Biztos, hogy nem fogok visszavágyni, már taljesítménytúrázás címén. De az útvonalat elmentettem magamnak, mint lehetséges futóútvonalat. Mert jó.
Persze velem is baj van.
Én például még futóverseny címén is szenvedem a körözős pályát (bár edzésen szeretem) erősen, de túrázásnál ki nem állhatom. Az nem zavar, hogy a századik túrán járok arra az elmúlt hat hónapban, mert egy-egy hely lehet szinte naponta más. Tudom, lehet órákon belül is, de erre azért kicsi az esély. Én egy túrán, nem sok mindent szeretek többször látni. Van, amikor elkerülhetetlen, de nem én vagyok az, aki a célba érés után menne még egy kört…
Márpedig a Dupla masni pont ilyen "menjünk még egy kört!” típusú túra. És belátom, hogy, ha nem lenne igény rá, akkor nem tartanák meg. Én meg, ha rendesen elolvasom, hogy ez ilyen, akkor nem megyek…
Szóval a vasárnap reggelre hirtelen beköszöntött hideg esős időben, részben a gondatlan olvasás következményeként, a Dupla masnin találtuk magunkat. Pontosabban a csillebérci kettes altáborban, ahonnan indult a túra. Azért volt bennem kis nosztalgia, bár nem ebben az altáborban úttörővezetősködtem egykoron. No igen, olyan jó gyerek soha nem voltam, hogy jutalomként kerüljek Csillebércre – mondanám, de a szikár tények és jóanyám, azt mondja, hogy 1979-ben nyertem itt egy hetet… No mindegy kitérőnek már ez is sok.
A túrán, köszönhetően a szélnek, és esőnek nem tolongtak, az indulók. Főleg nem a dupla távra, amiről még akkor sem fogtam fel, hogy ugyanaz mégegyszer.
Szolid kocogás a KFKI parkollóba és indul a masni, először a sárga körsétán a Piktortégla üregekig. Gondoltam megpróbálkozom egy szótlan poszttal is, így négy kilométerenként igyekeztem fotótémát találni. (ide kattintva a poszt is elérhető)
Meg kell mondanom, az erdőben sokkal, de sokkal jobb idő volt, mint a városban, különösen, hogy elállt az eső.
Ott, ahol a sárga körséta becsatlakozik a piros sáv útvonalba, egy jobb kanyarral átváltottunk a piros sávra, és mentünk egészen Makkosmáriáig. Kellemes, kényelmes, nem túl megerőltető. Makkosmárián a templomnál ellenőrzőpont, majd kis kaptatás a zöld kereszten, jobbra sárga sáv, a KFKI elágazásig, és ott a sárga kereszten fel a parkolóhoz. Negyedik ellenőrző pont.
Ez nagyjából hét és fél kilométer. Tényleg egy jó (sőt jól is futható), komolyabb tapasztalatot, technikát nem kívánó útvonal. Igazán jó a rutinszerzéshez.
És itt a másik gondolatsor ennek a túrának a kapcsán.
Tudom, hogy vannak, akik negatívan állnak hozzá a szinte minden héten megrendezésre kerülő, aránylag egyszerű és rövid útvonalú tömegtúrákhoz, amit a budaiban már három csapat is szervez…
Bevallom, hogy nekem is vannak fenntartásaim, van, akinek a túrájára nem is vagyok hajlandó menni, mert színvonaltalannak tartom. Ez az én bajom. Tény, hogy szerencsémre nekem ezek a túrák már nem jelentenek kihívást, viszont tudom, hogy sokaknak igen.
Ezek amolyan belépőszintű túrák, amik arra jók, hogy kedvet csináljanak komolyabb túrákhoz. Kellenek ilyenek is…
A második körről inkább nem írnék.
Mert mit is lehetne? Már azon túl, hogy néhány a szombati buliban megfáradt ifjonc megjelent Makkosmárián és autós koncertet adott, amitől még egy kilométerrel arrébb is visszhangzott az erdő.
Összességében jól esett. Hiba lett volna otthon maradni, és az biztos, hogy magamtól, túra nélkül, csak úgy, örömfutni a hegyen nem indultam volna el. Ez is TT-k egyik nagy előnye.
De többkörös túrára ezentúl sem megyek, hacsak nem véletlenül.
Itiner: a térkép és a táblázat bőven elég volt. 5 pont. Útvonal: A masni hét kilométere megérdemli az 5 pontot. Frissítés: Nekem pont jó volt. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.
Pontozható plusz: A csomagmegőrzés ilyen távon nem szempont. Futóbarát, mint általában a Sarokkő túrák és track van a honlapon. Összesen: 20+2 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;
ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;
a csomag: Quechua raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
