Görömböly. Bükk. Nyugodtan mondhatom, hogy nekem Észak-Magyarország (is) fehér folt, már ami ezt a jelenlegi futós, túrázós korszakomat illeti. Eleve gyanús, ha fejből tudom, hogy hányszor jártam arra az elmúlt tíz évben, mert az bizony nem a memóriámat dicséri, hanem azt mutatja, hogy nem sok ilyen alkalom volt.
Most viszont jött az ötlet, hogy túrázzunk egyet Miskolc környékén. Mit túrázzunk? Portyázzunk! Az Ultrabalaton után különben is jó lesz valami nem futós program. A hétvége mátrai programjai nem vonzottak, lévén az egyik túl hosszú, a másik túl tömeges… így az eredetileg tervezett Buda barlangjai ismert és igazán jó útvonalát aránylag könnyen cseréltem le a Kuruc portyák általam ismeretlen útvonalára.
Így kerültünk a regényes nevű Görömbölyre (a valaha volt község ma Miskolc része), hogy a hosszabb portyát, a Bercsényi Miklós 25 (MTSZ: 46,1 pont; rendező: Lombok Alatt Turisztikai Egyesület, Görömbölyi Természetjáró Klub Miskolc) túrát teljesítsük.
A táv hosszához képest kevés szint (450 méter), könnyű, szemlélődős túrát ígért… meglepetést csak a helyismeret hiánya, és az előző napok esőinek sara okozhatott. Mert okozott.
Az úgy kezdődött, hogy gyorsan eldöntöttem, hogy az itiner és én nem leszünk barátok. Nem mintha az útvonal leírása nem lenne egyszerű és követhető. Így utólag minden logikus benne. Komolyan. Viszont akkor és ott, elsőbálozóként a túrán…
Nekem sokat segített volna például egy táblázat az itinerben, ami szakaszokat tartalmaz (legalább az ellenőrző pontok között) távolság, szintemelkedés és jelzés adatokkal.
Azt kell mondanom, hogy a túra útvonalán csak egy jelzéssel akadt problémánk, a sárga négyzettel, de meg könnyebbülve láttuk még az elején, hogy kapott egy szalagos megerősítést. Ami azért is megnyugtató volt, mert másfél kilométerrel az indulás után igazi vendégmarasztaló dagonyában vitt az út, és az ember miközben főként a lába elé néz, nehezen veszi észre a ritka, régi, és megkopott jelzéseket…
Követtük a szalagot.
De az nem megerősítés volt, hanem a visszatérő útvonal jelzése…
Ez ötszáz méterrel később derült ki, amikor gyanúsan nem akadt jelzés és beszéltünk a rendezőkkel… vissza. Ez egy kilométer plusz az első két kilométeren. Nem voltunk egyedül az elkeveredésben, csak mások még korábban oldották meg a maguk eltévedését.
Amikor ezt megbeszéltük a minket beérő pár férfitagjától, akkor hangzott el a szájából a majdnem címadó mondat:
Gyere Drágám, morogjatok együtt!
[Emelje fel a kezét, akinek szintén a Csapd le csacsi! ugrott be! Köszönöm.]
A dagonya a Leányvári elágazásig tartott ki, ott balra kellett volna fordulni, de mivel az ellenőrzőpont leköltözött az elágazáshoz, valahogy nem nagyon buzgott bennünk a kedv, hogy ne spóroljuk meg a kitérőt.
Innen az út Kékmezőre, majd onnan tovább a Szederbokorig, sőt még azon túl is. Egy jól követhető, kényelmes, de látnivalóban nem igazán bővelkedő hely. Mondjuk futni tökéletes lett volna, de ez a nap nem a futásról szólt.
Hogy is mondjam. Annyira nem látványos az útvonal, hogy a mérföldkövekhez öt kilométerenként készített képekkel komolyan bajban voltam. Azért csak összejött valami.
A Szederbokornál épp tájfutóverseny zajlott. Mi tovább indultunk Komlóstetőre, ahol…
Én például nem tudtam, hogy a zöld sávnak Komlóstetőn van vége. Pontosítok. Nem csak én nem tudtam. Így aztán lett némi toporgás, meg kérdezősködés, mire megtaláltuk az ötödik ellenőrzőpontot a buszvégállomásnál. Szerintem mindenki (legalábbis a Miskolcot nem ismerők) jobban járna, ha az ellenőrzőpontot legközelebb átköltöztetnék a zöld sáv végéhez, a Lomb utcához.
Pont az ilyen toporgós helyek miatt kéne az a fránya táblázat, meg a szegény agyonfénymásolt térképet is újra lehetne rajzolni az OpenStreetMappal például.
Innen Tapolca felé mentünk tovább. A házak között végre akadt egy pont ahol ki, akarom mondani ráláttunk a környékre.
Tapolcán elsétáltunk a Barlangfürdő előtt (a felújított strandra még előző nap rácsodálkoztam, szép lett… majd egyszer be is kéne menni) és a sárga sávon visszaindultunk Görömbölyre, hogy egy idő után a jelzést elhagyva immár jogosan kövessük a szalagozást a célig.
…és hogy még egyszer elsüllyedjek a sárban.
Hát izé. lényegében ez így egy hatórás séta. Tulajdonképpen kellemes, futni ideális útvonallal. De nem túl inger gazdag… Valószínűleg nem ez a Bükk legérdekesebb része, de ez is az és igazán jó dolog, hogy a Görömbölyiek megmutatják ezzel a túrával szűkebb pátriájukat. Kedves csapat.
Már csak ezért is megéri eljönni… a faeper lekvárról nem is beszélve.
Itiner: Nálam ez csak 3 pont, mert ugye én táblázatfüggő vagyok. Útvonal: Ha az elején a sárga négyszög felfestése nem olyan lenne, amilyen… de olyan, így 4 pont. Frissítés: 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.
Pontozható plusz: Csomagmegőrzés volt. Futóbarát? Nem tudom. Nekem nem derült ki, hogy milyen sebességre nyitnak a pontok, de úgy hallottam, hogy erre a túrára rendszeresen jönnek futók… Tracket nem találtam. Összesen: 15+1 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 2;
a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
