Előre szólok, hogy hiába fogok a továbbiakban morogni, mert élveztem a versenyt. Csak lehetett volna jobb is. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez elsősorban egy futóverseny, a görkorisok csak szívesen látott vendégek.

Amikor az ember előszezonban száll le a vonatról Szabadiban, rájön, hogy miért tud szép lenni a Balaton…

Az állomás közvetlen közelében az egykori TOT üdülő épületkomplexuma. Állítólag a háború előtt novícia iskola volt. Hogy melyik rendé? Nem tudom.

Ez az Agro Hotel. Ide jöttünk pénteken, elvégre szombaton megpróbálkozom a félmaratonnal.

Érdekes helyzet, hetente többször megteszek majd húsz kilométer úgy hetvenöt perc alatt. Most mégis nyolcvan percet adtam magamnak…

Az a helyzet, hogy lusta vagyok. Ezért is mentünk egy nappal korábban az V. WINK Maraton helyszínére Szabadi-Fürdőre. Ha már lúd, legyen kövér, meg különben is kinek van kedve hajnalban vonatozni, elvégre a verseny tíz órakor kezdődik.

Telitalálat volt. Az Agro – mármint a hotel – egyrészt méterekre van a starttól, másrészt méterekre van a Galérius fürdőtől.

No meg a parttól is, de ez most indifferens.

Volt egy kollégám, aki azt mondta, hogy csak előszezonban szeret nyaralni, mert ilyenkor az árak barátságosak, és a szállodásoknak van idejük szeretni a vendéget. Ja, és az egy szállodásra jutó hülye vendégek száma, ilyenkor még a béka seggével konvergál. Nem tudom, hogy az Agrósok milyenek szezonban, de nekünk rossz szavunk nem lehet rájuk.

Hogy a szálloda kissé szocreál? Istenem, elvégre két csillagos. Laktam én már rosszabb háromcsillagosban is…

Szóval megszálltunk az ideális helyen. Ahogy elnéztem a hozzám hasonló lustaságok megszívták, mert a rajttól kilométerekre szálltak meg, igaz ők a tavalyi starthoz viszonyítva kerestek szállást.

Péntek este letudtam a nevezést (rajtszám, chip… stb. átvételt), utána irány a fürdő. Egy élmény volt. Igaz, különben is élményfürdő…

Na, most jön  a szombati verseny.

Előre szólok, hogy hiába fogok a továbbiakban morogni, mert élveztem a versenyt. Csak lehetett volna jobb is. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez elsősorban egy futóverseny, a görkorisok csak szívesen látott vendégek. Egy perccel a futók előtt indulunk, hogy nem akadályozzuk egymást a futókkal. A három kör alatt ráérünk egymáson fennakadni.

Nem vagyunk sokan – mi nyolckerekűek -, de ahogy elnéztem a többség minimum félprofi sok versennyel a háta mögött.

Basszus, csupa nyolcvan  milli feletti kerék. Csak legyen meg az 1:20 alatti idő. Helyezésre esélyem sincs. Összesen vagy húsz félmaratonos. Ez azért megnyugtató, így nem fogok akkorát égni. Mindegy az idő az ellenfél. Meg nem kellene összetörni magam, mint tavaly a ringen.

Az idő jó, nincs dög meleg, csak a szél… Kapásból ránk döntötte azt a felfújható izét a rajtnál. Mindegy. Indulunk. Nem kapkodok. Csak szép komótosan.

Ó, hogy az a Márimegváltó! Az út szar. Vagy a víz-, vagy a gáz-, vagy az isten tudja milyen művek foltozásaival van tele. Ez szétrázza a térdem, meg a gerincem. Kanyar. Az út nem lett jobb, bár ahogy az egyik párhuzamos utcát nézem, ott bezzeg jó a beton…

Le a partra. Le a partra?? Normálisak ezek? Szélvihar van! Meg járólapok, kerék szélességnyi fugahiánnyal… Jé, valakit lehagytam. Csoda. Ennyit a komótos első körről. Erőből kell menni különben a szél visszafúj…

Part vége. Hurrá, talán lesz normális beton. Nem lesz. Ráz az istenadta. Balkanyar, egyenes. Na itt kell a második, vagy a harmadik keresztutcánál visszafordulni. Egy, kettő… ez már  a negyedik. Valami nem kóser! Fék. Figyi mán – kérdezem az egyik rendezőt – hol van a félmaraton visszafordító? Ja, hogy két utcával túljöttem? Basszátok meg, hol volt a tábla??

Vissza. A tábla meg van. Ott a két táblatartó lány mellet. Elfelejtették…

Be az utcába. Kösz frissítő nem kell, majd  a következő körben. Az utca vége lezárva. Most mi van? Ja, hogy rosszul húzták ki a szalagot. Akkor tovább…

Végre jó a beton. Megint kanyar, meg lejtő. A bójákkal kijelölt úton teherautó. Menj már innen! A válasz: kerülj ki!

Ekkora barmot! Vége a pünkösdi királyságnak megint szar a beton. Még egy kanyar. Most mégszarabb… még néhány kanyar, és a visszafordító. Lassítani, mert megborulok…. Majdnem sikerül. Felborulni. Nem tudok kis ívben balra fordulni. Ezt gyakorolni kell! 0:27 Ez rohadt lassú! Így nem lesz meg az 1:20 alatti idő.

Állítólag második vagyok. De már a futókat is kerülgetni kell. Nyomjuk meg. A part szörnyű, és tele van döbbent gyalogosokkal is. Csak nézik, hogy jövünk szembe… és nem mozdulnak. Jé, majdnem elütöttem egy volt osztálytársam…

A vége 1:17. Negyedik hely, azaz felnőtt harmadik.

Elszomorító. Nem a helyezés, az idő. Pedig a kitűzött célnak megfelel.

Ennyit nem fogott a szél, meg az út. Meg az első visszafordító miatti plusz út. Azon két percet buktam. A többiek azt mondják hosszabb volt az út.

Vissza a szállóba zuhany, eredményhirdetés fél négykor. Kisebb kabaréba fullad. Ezt még gyakorolni kell, kedves szervezők.

A szállodások kedvesek. Mindenki gratulál. A portás az eredményt hallva meghív egy sörre. A cég ajándéka.

Már itthon olvasom a neten a véleményeket a versenyről.

A távot elmérték, így a huszonegy kilométeres félmaraton, valójában huszonnégy kilométer volt. Így azért már tűrhetőbb az eredményem…