Van abban valami jó is, ha keresztbe vernek az ember négynapos hétvégéjének. Például az, hogy nem fizetik ki a túlórát, hanem szabadnappal honorálják.
Mondjuk a pénz az jobban jött volna, de ha már egyszer így alakult…
Reggel beálltam a futottak még kategóriába. Gondoltam majd most…
Hát most sem.
Abból indultam ki, hogy, ha a lassítás nem vált be, hát akkor nyomjuk meg a tempót.
Van ugye bő hétszáz méterem a pályáig, azután körbe-körbe. Szerintem logikus, hogy a körbe-körbe az óramutató járásával ellentétes köröket jelent. Más szerint is így lehet, mert az eddig a pályán látott öt másik futó is ezt a metódust követte. De ma hatodik szereplőként jött Hófehérke. Fehér volt a cipőcskéje, fehér volt a shortja, és a topja, még az órája és a haja is hófehér volt…
Hófehérke az ellenkező irányba futott, ami bevallom elég zavaró volt, hiszen majd minden körben kétszer jött szembe, és mivel megpróbáltam úriembernek látszani [nem egyszerű feladat], én tértem le a kitaposott ösvényről.
Be kell látnom, hogy a sportpálya esetében is igaz, hogy szarnak, bajnak nincs gazdája. A valaha volt Rákosligeti Sport Egyesület pályája elvileg a közeli általános iskola kezelésében van, hiszen az egyesület egykori épülete a Gózon Gyula színház. Nézi is a futókat Gyula bá’ rendesen az erkélyről.
Az iskola néha ki is vezényli a nebulóit a pályát takarítani, de a futókör salakját felverte a gaz, és egyéb iránt tré az egész. De lőtávolon belül nincs jobb…
Szóval Hófehérkének köszönhetően megpróbáltam kitörni a bokám. Szerencsére nem sikerült. Mint ahogy még mindig nem sikerült három kilométert futni sem.
Talán holnap.
táv: 2,77 km
idő: 00:15:01
átlagsebesség: 11,07 km/h
csúcssebesség:: 12,3 km/h
