Azt hiszem most jött el az, amikor bizton tudhatom, hogy hallgattam Attilára.
Milyen Attilára? Milyen Attilára?
Hát József Attilára. Magam lettem a hetedik, bár rímbe szedni, nos azt nem tudom. De a reggeli futók teljes gárdáját láttam. Szerintem. Igaz, ha tegnap meg ma nem vagyok szabadnapos… Mert nem mindenki hétvégi futó, mint jómagam.
Ja igen, mert az elhatározás úgy szólt, hogy lehetőség szerint hetente kétszer kori, méghozzá hétköznap délután, és hetente kétszer futás, hétvégén reggel. Persze tudom én, hogy ez nem mindig fog összejönni, de akkor majd találok valami frappáns kifogást.
Egyelőre még azon töröm a fejem, hogy milyen magyarázatot adjak arra, hogy az istennek sem bírok három kilométert futni.
Talán a reinkarnációhoz van köze. Valószínűleg előző életemben naponta ekkora távot kellett megtennem mondjuk, hogy kiérjek a földekre dolgozni, vagy valami ilyesmi, Vagy éppen strázsaként koptattam őrségben ennyit a várfalat.
Az utóbbi lesz a jó, az mégiscsak elegánsabb.
Na, de vissza József Attilához. Szóval a hetedik magam vagyok. Mondogatta nekem ifjú koromban Hobó éppen eleget. Mondhatta volna a Baksa-Soós is, de őt esélyem sem volt színpadon látni. Szóval:
Egy, ki a súlyából lead, - Van a fogyókúrázó nő,
Egy, ki rossz irányba halad, - meg van a Hófehérke.
Egy, akinek van autója, - Van egy autós nő,
Egy, ki a biciklit tolja, - meg egy bringás nő.
Egy, ki csupán két kőrt szalad, - Van, a két kőrös pasi,
Egy ki most is aktív marad. – és ugye van, az öregúr.
Kettő pasi, és nő meg négy,
A hetedik te magad légy!
Ok. Tudom, hogy gáz, de most ilyenem volt.
Meg ilyenem:
táv: 2,7 km
idő: 00:17:54
átlagsebesség: 9,17 km/h
csúcssebesség:: 12,1 km/h
