Elvileg az a szép az őszben és a télben, hogy ilyenkor elkezdek lazsálni, no és persze kilókat gyűjtögetni, mert ugye kinek van kedve hidegben, sötétben…
Persze az is igaz, hogy időnként megfogadom, hogy most azért sem. Aztán kiderül, hogy dehogynem. Utoljára középiskolás koromban tudtam rávenni magam, hogy a hideg, meg a sötét ellenére valami mozgással töltsem a telet. Akkor szoktam rá a korán kelésre, ugyanis hetente két-három alkalommal a Hajósban kezdődött a reggelem. Leúsztam a magam három kilométerét és mehettem is suliba. Nem, nem voltam semmilyen sportegyesületnek a tagja. Egyszerűen jól esett. Tudtam, ha nem akarok, nem megyek. Akartam menni.
Szerettem a ködös, meg a havas szigetet.
Na ez sem tegnap volt. Azóta sem motivált semmi, hogy és a sötétben csak a mozgás kedvéért… Pedig most megint ott tartok, hogy kéne. Mármint, hogy legalább futni kéne, ha már lassan görkorcsolyázni nem lehet.
Vasárnap este úgy hét körül szántam rá magam, hogy lámpafénynél fussak.
Nosza rajta, balett ruha, futócipő, gyerünk.
Persze a pályáig még-még csak akadt lámpafény, a pályán semmi. Csak a XVII. utca lámpái szórtak valami fénypászmát arra. Mindegy. Úgy voltam, mint a nyuszika, amikor a róka mama beszorult két fa közé… ha már egyszer megígértem.
A sötétben öt árnyék rajzolódott ki, amint rótták a köröket. Beszálltam.
Nem fogom szeretni ezt a tök sötétben futást. Próbálom kitalálni, hogy ahová lépek ott vajon kitöröm-e a bokám, közben a sötétből úgy teremnek az orrom előtt emberek, mint jéghegy a Titanic előtt. Kissé ijesztő. Mindig tudtam, hogy a rövidlátás halmozottan hátrányos helyzetet idézhet elő… Ráadásul ezek a sötétben bujkáló futók idegenek. Is lehetnek. Mert még azt sem jelenthetem ki, hogy sohasem láttam őket, hiszen csak az biztos, hogy most nem láttam belőlük semmit. Egy – valószínűleg – nőt csak azért nem gázoltam el, mert olyan szar zene bömbölt a fülébe, hogy elnyomta a lihegésem zaját. Valaki meg úgy meglepődött, hogy utolért, hogy inkább megállt. Így gőzöm sincs, hogy ki volt az aki utolért.
Szellemek trappoltak körbe-körbe. Én is csak egy szellem voltam a többiek számára. Közben rájöttem, hogy minden téli futócuccom fekete… Bár állítólag a pálya általában ki van világítva… Majd meglátjuk. Vagy nem. Nem tudom vágyom-e arra, hogy ezen a télen én legyek a szellemekkel futkosó.
táv: 2,82 km
idő: 00:18:10
átlagsebesség: 9,31 km/h
csúcssebesség:: 11,0 km/h
