Ma reggel Té úgy döntött, hogy velem jön futni. Vagy inkább én megyek vele? A huszonöt év korkülönbség, a tornaórák, mind, mind mellette szólnak. Mellettem, csak az elmúlt két hónap rutinja.
Együtt futni valakivel – erre most jöttem rá – nem kis feladat. Azt hittem könnyebb egyeztetni a tempót.
Eddig, még ha a pályán nem is voltam egyedül, de egyedül futottam. Csak a saját tempómra kellett figyelnem. Most meg a pályáig hol nem akartam lemaradni, hol nem akartam elhúzni… Pedig azt hittem, hogy egyenletes tempóban futok. A pályán olyan tíz méter előnnyel indultam. Igyekeztem azt tartani. Té könnyedén követett.
Az egyetlen zavaró az volt, hogy már nem csak Hófehérke fut szemben. Mert Hófehérke – igaz a téli fekete szerkójában, tehát egyáltalán nem hófehérkésen – jó szokásához híven szembe jött. Meg szembe jött Emese. Jó’van, gőzöm sincs, hogy hogy hívják, sőt még nem is hasonlít külsőre a bankreklám Emeséjére, de nekem ő jutott róla eszembe. A trendi szemüvegéről, meg a vállmagasságban szorongatott iPod szerűségről. Képtelen lennék így, félig feltartott kézzel futni. Bezzeg Emese, rendületlenül rótta a köröket…
Szóval a pályáig együtt futottam Tével olyan tízes tempóban, és a pályán is tartottuk ezt a tempót, csak éppen nekem volt tíz méter előnyöm. Úgy számoltam, hogy Té, a kor és erőnléti előnyét kihasználva a negyedik körben biztosan meg fog előzni… Hacsak nem szól a javamra az elmúlt két hónap rutinja.
És szólt.
A negyedik körben azt láttam, Té bele sem kezdett… Még a második kilométer előtt megállt. Game over. Nekem meg pillanatnyi szerencse.
Nem álltatom magam, ha még háromszor lejön futni, biztos, hogy minimum ötszáz métert ver rám három kilométeren…
Ja, az a qrva RDS leállt menetközben így csak a sprintelős köröket mérte rendesen… megint csak basszus!
táv: 3,05 km
idő: 00:18:00 (cca.)
átlagsebesség: 10,17 km/h
csúcssebesség:: 18,2 km/h
