Megint egyedül. Immár esőben. Teljesen megértem Té-t, hogy inkább a négy fal közötti szárazságot választotta.
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy hány hozzám hasonló hülye lesz kint a pályán. Bevallom arra tippeltem, hogy egy sem. Legalábbis nem látok majd egyet sem, mivel a szemüvegemen nincs ablaktörlő…
Nagy levegő és irány a pálya. Legalább portalanítom a cipőmet.
A csendes eső először határozottan jól esett. Azután még a pálya felé megcsúsztam egy vízátfolyáson. Nem esetem el. Azt nem, de a Rittbergert azt leszúrtam.
Békésen tocsogtam a pályáig. Talán kicsit lassabban, mint általában. Szokni kell a vizet.
A pálya majdnem tragikus. Az iskola – aki a pálya kezelője – szemmel láthatólag szarik rá. Gondolom nincs rá pénz. Időnként kihajtják a gyerekeket egy kis társadalmi munkára oszt annyi. A pálya külső felét felverte a gaz. A salak elporlott.
Na erre esett most az eső…
Az a rész, ahol a tornaórák hatvan-, száz méteres futásait tartják mocsárrá változott, a másik egyenes viszont még használható. Ott csak ott csörgedezik egy kis patak, ahol általában futni szoktunk. Az ideális íven.
Újdonság volt, azon túl, hogy csuromvizes lettem, hogy az ötödik körnél megfájdult a derekam. Csak azt tudnám, hogy mitől. Nem csináltam semmit, csak futottam. Ahogy szoktam. Sőt valamivel lassabban, a pocsolyák miatt.
Az utolsó kör helyett inkább hazaindultam, igaz most a szokásossal szemben futva…
táv: 3,1 km
idő: 00:18:48
átlagsebesség: 9,89 km/h
csúcssebesség:: 13,8 km/h
