Egyenes derékkal jöttem. Na nem onnan, ahol nőnek a pálmák, csak innen a pályáról. Ahogy romlik az idő, fogynak a futók, már megint egyedül futottam.
Valahogy nem az igazi.
Úgy látszik, lelkesít a társaság.
Azért bíztam benne amikor elindultam, hogy csak nem leszek egyedül. Na persze, mert a Gyula bácsi biztos ott lesz a balkonon. Jöhet szél, eső, hó, tűzhet a nap, a Gyula bácsi csak ott áll a balkonon, és nézi a sportoló népeket. Vagy a madarakat.
Az az érzésem, hogy mostanság főleg a madarakat.
Nem akartam semmi különöset, csak azt a nyüves három és fél kilométert. Ha már a múltkor sikerült lefutnom azt a tizennégy kört.
Szóval, amikor úgy negyed hatkor nekiindultam, még az eső is szemerkélt. Csendben kitrappoltam a pályára. Még a kutyák sem ugattak, hanem inkább behúzódtak valami melegedőbe…
És persze a pálya üres. Csak a hétvégéről visszamaradt szemétkupacok. Tréfás kedvű kosarasok jó szokása felrugdosni a szemeteseket…
Vasárnap jó húsz perc alatt tettem meg a távot. Ezen kellene faragni. Módjával. Mondjuk úgy másfél – két percet. Azután lehet dolgozni az újabb ötszázas emelésen. Szép szolidan…
Ennyit az elhatározásokról. Szóval csak egy kicsit kell gyorsítani. Viszont valamiért ma nem éreztem sem a ritmust, sem a saját sebességem, és erősebben kezdtem a tervezettnél. Azután, mivel úgy tűnt, hogy megy ez nekem megpróbáltam tartani.
Mondhatni ment. Vagy valami olyasmi. Végül is az ötödik körnél éreztem először, hogy valami nem az igazi, de két körrel később ez csak egy rossz érzésnek tűnt. Mondtam, hogy megy ez. Különösebb erőfeszítés nélkül elsőre is meglesz a két perc javítás.
Azután jött az utolsó kör.
Az első ötven méter után kezdett szúrni az oldalam. Kibírom, gondoltam. Tényleg kibírtam, de a szúrás a jobb oldalról átköltözött a baloldalra is. Az utolsó húsz méteren már kapkodtam a levegőt.
Ne, hogy még egy kör, de még két méter sem ment volna a tizennégy körön túl. Ráadásul, ahogy megálltam, mint a rugós kés, úgy egyenesedtem ki. Beállt a derekam. Próbáltam kilazítani, de nem nagyon ment. Talán, ha melegebb van, leülök a földre nyújtani, de ebben az időben csak a hülyének van kedve a hideg és nedves földre ülni.
Három lépés két hajlítás…
Mire hazaértem azért jobb lett. De erre figyelni kell. Máskor többet melegítek előtte, és persze egyelőre megpróbálok valami nekem való tempóban futni.
táv: 3,56 km
idő: 00:18:28
átlagsebesség: 11,57 km/h
csúcssebesség:: 12,7 km/h
