Túl vagyok egy, hogy is mondjam egyhetes léböjt kúrán. Túlzásba nem vittem, mondhatni sörmentén ittam, így letudtam a VOLT fesztivált tudatmódosuláson innen.
Nem mondom, hogy nem mozogtam, mert azért ugráltam egy keveset, de az azért más. Ráadásul fejembe vettem ezt a 30 kilométeres versenyt Zalakaroson.
Mondjuk már tavaly is mentem volna csak éppen közbe jött valami. Most, 24-én megyek. Ha az időjárás közbe nem szól…
Viszont egy harmincas lekorizásához kicsit fel kellene szívnom magam erőnlétileg. Ha már annyi idő alatt korizni nem fogok megtanulni, legalább erővel pótoljam a technikai hiányosságokat.
Az elmúlt két hónapban nem vettem komolyan a futást csak olyan ötösöket szaladgáltam. A versenyhez azé’ több kéne. Elhatároztam, hogy az eljövendő három hétben heti húsz alatt nem adom.
Reggel gondoltam bevezetésként nem a kilométereket, hanem az idő fogom nézni. Az RDS majd úgy is megmutatja, hogy a merre az hány méter.
Nem mondom, jó dolog ez a szaladgáljunk a napfelkeltébe. Nincs dög meleg. Nincsenek sokan a pályán. Ma például mindössze két macska nézte, hogy mit is csinálok én valójában. Valószínűleg azon gondolkodtak, hogy most kerget a szellem kutya, vagy nem kerget. Még az elején látszott, hogy aggódnak. Amikor oda értem hozzájuk futásra készen felálltak. Rájöttek, hogy nekik nem kell futni. Visszaültek.
Húsz perc után közelebb jöttek a pályához.
Isten bizony kezdte úgy érezni magam, mint a szobában összerakott kisvonat, amikor egy kíváncsi macska becserkészi, majd egy hirtelen mozdulattal olyat nyom le a mozdonynak, hogy az úgy kisiklik, mintha Matuska Szilveszter baszkurálta volna a viaduktot.
Mondom magamnak, hogy nem lehet ilyen hülye ez a dög. Hát csak látja, hogy én homo izé volnék. Nagyobb, mint őkelme. Ráadásul lendületben, tehát ha a lábam után kapkod akkor az valószínűleg neki fog jobban fájni.
Biztos voltam benne, hogy tudja. Lehet, hogy tényleg tudta, de nem érdekelte.
Persze nem szemből támadott. Megvárta, amíg mellé érek, sőt kicsit túlhaladok, és akkor… Rá a támaszkodó lábamra. Merthogy a cipőfűző olyan érdekesen leng.
Nem kell megijedni – az az élmény nekem volt meg – nem rúgtam fel szerencsétlent. Lemaradt a cipőfűzőmről, a lábamról, viszont megrettent a saját bátorságától és visszavonulót fújt, hogy ismét a távolból nézze a hülyét. A haverja maradt a pálya szélén. Ő csak szemlélődött.
Ami igazán jó volt a macskák társaságában, hogy nem az idővel és a körökkel foglalkoztam.
Túl a negyvenen - mármint percben - jött egy holtpont, amin még átlendültem, de akkor már tudtam, hogy ebből maximum ötven perc lesz. Ez annyira az agyamba égette magát, hogy amikor az órán megjelent a negyvenkilences szám, már csak azt a kört volt erőm befejezni…
táv: 10,12 km
idő: 00:50:52
átlagsebesség: 12,01 km/h
csúcssebesség:: 16,4 km/h
