Tudom én, persze, hogy tudom, hogy dőreség előre inni a medve bőrére. De ha egyszer olyan jól esett leírni, hogy egy hét alatt harminc másodpercet tudtam javítani a tempón.

Benne volt a lehetőség, hogy csak egyszeri alkalom volt, de azért hátha.

Nos ma másodpercre tartottam a pénteki 5’28”-at kilométerenként.

Így már tényleg elmondhatom, hogy meg van az a nyomorú fél perc. Ha kedden és pénteken is sikerül ezt tartani, akkor - nosza rajta! - emelem a távot olyan nyolc kilométer körülire. Ha rontok az időn, akkor marad a hetes.

Jut eszembe, a trappolás alatt találkoztam két sporttárssal, és három ebbel a nembánt típusból. Azt nem is meséltem, hogy kettőnek a gazdájával még a múlt hét vasárnap beszélgettem. Arról, hogy ok, hogy ő úgy tudja, de vajon az állat tud-e róla, hogy ő amolyan nem bántós kutya? Mi van, ha megijed, és azért kap az ember, vagy az én lában után.

Jelzem, vannak felelős kutyatartók.

Ez a kettő például simán felfogta, hogyha már kerékpárúton sétáltatják egymást az ebbel, akkor nem a közeledő futót, vagy kerékpárost kell megnyugtatni, hanem az ebállatot fegyelmezni.

Ezek most így tettek.

Köszönöm, magam és mindenki más nevében.

Tisztelt kutyatulajdonosok! Lehet a példát követni…

Végül a medvebőrös futás adatai:

2011. február 13.

Táv: 7,38 km

Idő: 40’22”

Tempó: 5’28”