Néha eszembe jut, hogy azok, akik ezt a blogot olvassák, talán nem is emlékeznek már, hogy hogyan kezdődött. Talán mert időnként én is másképp mesélem, hogy érdekesebb legyen, vagy mert egyszerűen ahogy telik az idő, másképp látok dolgokat.

Ha szigorúan nézzük, akkor gyerekként nem sportoltam. Volt egy rövid kalandom a birkózással ugyan, de az nem számottevő. De próbálkoztam.

Még középiskolásként úgy két éven keresztül hetente háromszor úsztam reggelente a Hajósban, aztán irány a suli. …meg néha túráztam. És igen megpróbálkoztam a futással is. Az általában egy hónap után valahogy felejtős lett.

Például ott voltam az 1984-es IBUSZ maraton indulói között is.

A célba érkezők között már nem. Az hiszem öt kilométer után mentem haza. Maratont azóta sem futottam, de félmaratonból van néhány a tarsolyomban.

Lényegében évekig, évtizedekig nem volt gond a rendszeres mozgás hiánya. Katonának 67 kilósan vonultam be. Másfél évvel később 72 kilósan szereltem le.

…és sokáig csak nagyon lassan másztak fel rám a kilók.

Valahogy 2003 nyarára mégiscsak súroltam a mázsát. …és mivel magánéleti gondjaim is akadtak, hát ősszel vásároltam egy görkorcsolyát. Jelzem kezdetben a háztömböt nem tudtam megkerülni. De 2004 tavaszán még kitartottam.

Mondjuk ez jellemző. Normális férfiembernek, ha harminchat éves korára önértékelési válsága van, akkor kabriót vesz. Már, ha teheti. Vagy motort (easy rider öcsém!). Szóval valamit, ami bizonyítja, hogy még macsó. Én meg egy inline korit…

És ahogy egyre bátrabban közlekedtem vele, egyszer csak felkerült az eddigi egyetlen tétel a bakancslistámra, a Tour de Tisza-tó. Az 57 kilométer…. és azért hogy bírjam 2009 augusztusában, negyvenkét évesen elkezdtem futni. Mivel akkor rendszeresen huszon kilométereket koriztam, azt hittem edzett vagyok. Lótüdőt. 2,5 kilométer után kifulladtam. Nem ment. …de 2010-ben nettó 2:42:18 alatt körbeértem.

Jöttek az újabb tételek a nem létező bakancslistára. 10k, félmaraton… itt le is ragadtam (ez az a táv, ami jól esik).

Lassan haladok. A félmaraton két évvel később lett meg (2:16:01), és ezzel az új cél a száz percen belüli félmaraton. Még két év kellett hozzá, hogy sikerüljön… mondjuk akkor belecsaptam a lecsóba (1:34:22). Meg azt is be kellett látnom, hogy kicsit túlfogytam. Éppen, hogy hetven kiló felett járt a mérleg mutatója.

…ja, közben valahol elhagytam a cigarettát is. Nem szoktam le, csak nem gyújtok rá.

Tulajdonképpen azóta pihenek, illetve 2013 ősze óta teljesítménytúrázok. Igen azt hittem terepfutó lehet belőlem, de belátom, hogy csak terepen futó lehetek.

Még van két évem, hogy én is az ötven feletti futók, túrázók táborát erősítsem.

Perpillanat nyolcvan kiló vagyok, és ha nincs túl meleg száz percen belül futom a félmaratont. Sokan jobbak nálam, de én büszke vagyok erre… amit elértem, vagy ami mögöttem van.

Szóval érdemes belevágni. Kortól függetlenül.